Szerintetek az nem furcsa dolog, h az anya a lányával nem beszélget sűrűn mindig elvan foglalva otthon háziállatokkal stb ? Barátnőm emiatt szomorú

Vannak ilyen idióta szülők.

Nalunk - megyeszékhelyen lakunk - volt pár baromfi, kutya, macskák.

Anyámnak mindig az állatok voltak az elsők. Még kicsi voltam, kértem enni, de a kutya hamarabb kapott.

Az volt a jelszava, hogy az állat nem tud magának enni adni. Mondjuk akkor meg én sem tudtam, de mindig is ennyit értem a szüleimnek.

Szerintem ez nem a háziállatok meg a sok feladat miatt van, szimplán ő ilyen természetű, nem találja a lányával a közös hangot.

Anyukám is mindig tesz-vesz itthon és mégis tudunk közben beszélgetni, nálunk ez a természetes.

Régen sokat jártam a nagypapámmal túrázni, biciklizni. Telejesen általános volt, hogy órákon keresztül sétálunk/tekerünk egymás mellett úgy, hogy nem is szólunk egymáshoz. Alapból nem egy bőbeszédű ember, én meg úgy éreztem, hogy nem igazán érdekli, amit mondok neki, így csöndben voltunk és jól éreztük magunkat.

Apukám mikor itthon van, nem nagyon csinál semmit, párszor kifejtette, hogy nem igazán érdekli, amit mondok, leginkább a hobbimról, ő meg csak panaszkodni tud, így mi sem beszélünk. Szerintem ez sem normális, de nem lesz jobb, ha szomorkodom rajta.

Miközben együtt tesznek-vesznek az állatok körül, remekül tudnának beszélgetni. Kicsi koromban nagymamáméknál én is így voltam.

Persze, ha a kiscsaj ki se jön a házból, hanem bent depressziózik, akkor nem lesz beszélgetés.