Hogyan tegyem könnyebbé az elkövetkezendő 2 évet?
A szüleim szörnyűek, nagyon nehéz egy házban élni velük. Még két évig muszáj vagyok. Jó lenne, ha házon kívül tudnám tölteni az időmet, de nem engednek kb. sehova. Plusz nekem sincsenek olyan programjaim, amik egész napokat vennének el. Azt mondjuk talán meg tudnám oldani. Hogy tudatosítsam a szüleimben, hogy mondjuk nem tudnak nevelni, és kb. kérdezés nélkül el tudjak menni bárhova. Eléggé szigorúak, de már 2x voltam bulizni, szóval nem a legdurvább. Hogy csinálják azt a lázadó gyerekek akiknek a szülei amúgy szigorúak lennének, hogy a szüleiket már nem is érdekli mit csinálnak? És nem azt szeretném, h minden este bulizni, meg drogozni, ilyesmi. De mondjuk a bulizás is benne lenne néha-néha. Hanem mondjuk legalább azt elfogadnák, ha mondjuk bemegyek a városba rendszeresen, vagy barátnőkkel strandra, ilyesmi.
Köszi, ha válaszolsz!
17/l
válasza:Ülj le és beszélj velük!
De a legjobb az lenne, ha 1 - 2 barátodat elvinnéd hozzátok bemutatni! Meg többször elvinnéd őket hozzátok!
Így megbizonyosodnának róla, hogy normális emberekkel jársz bulizni, és nem aggódnának ennyire érted!
Azért aggódnak ennyire, mert nem tudják milyen közegben - milyen emberekkel bulizol!
Annó nekem is így volt, és utána már elengedtek.
válasza:Nem engednek sehova, de ha megbeszéled velük, akkor mégis.
Most komolyan az a probléma, hogy a szüleid nem szarják le, hogy mit csinálsz?
A prolikat irigyled, akik csak azért szülnek, hogy kapjanak segélyeket, de egyébként le se tojják a gyereket, és 18 évesen nincstelenül az utcára teszik?
Nem a bulizás a fő probléma. Nem jó szülők, lelkileg eléggé tönkretesznek. És ezért szeretnék kevesebbet itthon lenni.
Nem tudok nagyszülőkhöz költözni.
A bulizás meg, konkrétan 2 hónapot kellett könyörögnöm, hogy engedjenek el itt ebben a kisvárosban(majdnem falu). Ráadásul nem egy klubbos buli volt, hanem egy srác rendezte, összesen 30 ember volt, és sok mindenkit ismertem. Ja, és tegyük hozzá, hogy csak azért engedtek el végül, mert egy matekversenyen elég jól teljesítettem. Szóval, nem, nem nagyon akarnak elengedni sehova.
Azt szeretném, hogy a napjaimat tudjam nem itthon tölteni(plusz néhány éjszakát), és ez természetes legyen nekik.
válasza:Megbeszéltük, hogy én őszintén elmondom, hova megyek és betartom amit kell, időre hazaérek, nem iszom stb.
Belementek. Később rájöttek, hogy tartom a szavam, ezért enyhítettek a dolgon, tovább maradhattam. Ihattam is, de csak azzal a feltétellel, hogy ők hoznak haza és nem idegenek vagy ismerősök.
Belementem. Volt, amikor nem csak egy pohár bort ittam meg, de sosem csináltak belőle balhét.
Ott voltam ahol mondtam és tartottam magam a megbeszéltekhez.
válasza:Szerintem is érdemes lenne erről beszélned a szüleiddel! Valószínűleg tényleg csak féltenek, nem vették észre, hogy kezdesz felnőni és ebben a korban valóban szükséged lenne egy kicsit nagyobb szabadságra, önállóságra. Próbáld összeszedni a mondanivalódat előre, mondd el nekik, hogy bár jól esik, hogy így vigyáznak rád, nem érzed már annyira jól magad ilyen szűk keretek között, szükséged lenne nagyobb mozgástérre. Kérd meg őket, hogy találjatok olyan kompromisszumos megoldásokat, melyek számukra is elfogadhatók és neked is több teret engednének ahhoz, hogy élményeket szerezz és a barátaiddal legyél.
Segíthet, ha leírod magadnak, hogy milyen üzeneteket szeretnél eljuttatni a szüleidhez. Ha úgy érzed, sehogyan sem menne úgy, hogy beszélgettek, akkor írd le nekik levél formájában és kérd meg őket, hogy olvassák el, amikor te is ott vagy, hogy utána beszélhessetek róla.
(Pyreschitz Anna, pszichológus)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!