Miért nem jó semmi? Az a trendi manapság, ha valaki minél nagyobb nyomorban van?

Annyira egyetértek Veled kérdező! Sorolnék én is mindjárt 1-2 példát.

Barátnőm szülei vállalkozók, lassan 40 éve látástól-vakulásig dolgoznak. Barátnőm már 10 évesen főzött, takarított, mindezek mellett majdnem kitűnő tanuló volt - így nevelték. Jelenleg a szülők így állnak: van egy nagyon jól menő vállalkozásuk, a régi házukat eladták, építettek egy újat, bolt feletti lakást, majd a sok lépcső miatt azt is eladták, felépítették a mostanit. Emellett a fiuknak is felépítettek egy házat, valamint a barátnőm is kapott egy lakást ott, ahol egyetemre járt. Később ezt a lakást eladta, vett egy házat, ahol dolgozott a kőkemény egyetem mellett(heti 40 óra helyett, heti 50-et + az állandó hétvégi túlórák) + második egyetemet is végzett, h ha kell, át tudja venni a szüleitől a vállalkozást, összeköltözött a most már férjével, aki szintén családi vállalkozásban dolgozik reggel 4-től este 6-ig. Közben felépítették - hitelből is - álmaik házát. Na most. A faluban időről időre elhangzanak az irigyebbnél irigyebb megjegyzések, csak épp azt nem látja senki, hogy mennyit dolgoztak ezért a szülei és mennyit dolgoznak ők maguk is. Szóval, h nem csak belecsücsültek a jóba, hanem tényleg k..va sokat melóznak is érte. És a szülei tényleg nulláról indultak, ott nem voltak anyagilag támogató felmenők...

A másik kedvencem innen a gyakoriról való. Esküvő témakör. Szinte minden második válaszban benne van ez a sor: nekünk nem volt nagy rongyrázás, felhajtás, ketten esküdtünk/szűk család voltunk, de mi legalább boldogok vagyunk. Kb mintha összefüggés lenne az esküvő nagysága és a boldogság között. Mintha igazolást keresnének saját maguknak, hogy ugyan nem tudtak nagyobb esküvőt tartani, amire a szívük mélyén vágytak, de legalább boldogok. TISZTELET A KIVÉTELNEK!

Anyáméknak anno 500 fős esküvőjük volt falun - ez volt a szokás -, azóta is boldogok. Ismerek olyan párt is, aki két tanúval esküdött, aztán x év múlva váltak.

Nálunk - még mindig ugyanaz a falu - az a szokás, hagyomány, hogy a szülők fizetik a lakodalmat, mintegy segítségül az ifjú párnak. 3 éve volt az esküvőnk, 200 fővel, ebből kb 50 embert mi fizettünk a férjemmel, a többit a szülők. Anyám, amikor szóba került, hogy esetleg mi fizetnénk az egészet, teljesen kétségbeesett, majdnem sírt. Mert ők erre külön gyűjtögettek születésem óta, és ő szeretné fizetni a kislánya esküvőjét etc. És komolyan ott tartok, hogy amikor olvasom ezeket a válaszokat, hogy jaj, nagy lagzi, biztos rongyrázás is volt (ja, műv.házban tartottuk, nénik főztek, barátok szolgáltak fel)

Elküldtem véletlenül. Szóval, már majdnem lelkiismeretfurdalásom van, meg szégyellem magam, hogy nekünk sikerült az "álomesküvő", és most ezért tényleg rossz ember lennék és nem is vagyok boldog? Hülyét tudok kapni... Félreértés ne essék, most nem azokról beszélek, akiknek tényleg a kis esküvő az álomesküvő, hanem azokról, akik anyagi háttér híjján kis esküvőt tartottak - mert volt annyi eszük, h nem verték hitelekbe magukat (egyébként az tényleg kiakasztó és értelmetlen, hogy valaki csak azért adósságokba veri magát, hogy nagy esküvője legyen)- viszont irigyek is kicsit/nagyon azokra, akiknek megvolt az anyagi háttér, és saját magukat sokszor mártírnak állítva be, győzködik a többieket és magukat is, h legalább boldogok...

Bocs, a hosszúért, remélem senkit nem bántottam meg...

Az emberek sajnos ilyenek. Irigyek. A fofgorvosnál lévő nő meg miből gondolja hogy te nem vagy így boldog? Bírom az ilyen begyepesedett agyú embereket, akik szerint az a NORMÁLIS ha fiatalon gyereket csinálnak a nagy semmire, a szegénységükre, arra hogy albérletben laknak stb. És tudja, hogy nagyon szegények (ez a nő) de azért még akarnak 3. gyereket... Na, az ilyeneket nem tudom megérteni. Az ilyen csak saját magára gondol, arra már nem, hogy a gyereknek lesz rossz, hogy szegénységben kell felnőnie!

Én most 23 éves vagyok, és egyáltalán nem érzem hogy gyereket kellene szülnöm. Most még nem állok úgy se lelkileg, se anyagilag, a másik meg hogy potenciális apuka sincs a láthatáron. Én mindenképp 30 körül szülnék csak, amikor már megértem rá MINDENHOGY!

Ne foglalkozz az ilyen emberekkel, mint akivel a fogorvosnál beszélgettél, építsd a jövődet és légy BOLDOG EGYEDÜL IS!!!!!! Sok sikert! :)