Miért nem jó semmi? Az a trendi manapság, ha valaki minél nagyobb nyomorban van?

Irigység egyértelműen.

Magam is tapasztalom, mert tanulok és vállalkozok egyszerre, tehát reggeltől estig és hétvégéken is foglalt vagyok. A "baráti" társaságomban, szinte lenéznek, pláne a Nők, mert 21 évesen ilyen vagyok. Pontosan tudom, hogy majd 5 év múlva a lenéző barátok majd igyekeznek fényesre nyalni a seggem és minél magasabbra szopni magukat.

Rohadt a világ sajnos.

Figyelj, valaki nekem egyszer azt mondta, hogy addig senki nem tudja, milyen egy helyzet, amíg nincs benne. Ez tökéletesen igaz mindenre, hiszen amíg nem vagy benne egy helyzetben, csak elméleteid lehetnek arról, hogy hogyan "cselekednél", ha benne lennél (kicsit más példa, de érzékeltetni jó: tesómat súlyos baleset érte, törött üveg vágta el a csuklóját, ömlött a vér, apám tanult elsősegélyt, anyu is elméletben tudta, mit kell ilyenkor tenni, mégis pánikba estek, és én is csak ösztönösen cselekedtem, hogy hívtam a mentőt, hajszálon múlt az élete, pedig mikor tanultam anno suliban is meg cserkésztáborban is az elsősegélyt, nagyon szépen és nyugodtan tudtam, mit hogyan kell csinálni, éles helyzetben mégis csak az ösztön maradt).

Szóval a lényeg, hogy ha pontosan nem is tudod, de azért próbáld elképzelni mit kaphatnak azok, vagy kaphattak az életük során azok, akikben olyan keserűség gyűlt fel, hogy így szabadítják rá másokra.

Nekem ott voltak azok, akik a fenekük alá kapták a lakást, és kb. olyan stílusban adták elő, hogy nekem önerőből ugyanezt el kéne tudni érni, mint ha én lennék a hülye, hogy nem sikerül, csak mert nekem nincs segítség. Ez a fajta fennhéjázó viselkedés csak még mélyebbre lökött. Én szakítottam meg velük a kapcsolatot, és egy teljesen más közegbe kerültem, ahol végre nem ért ez a lenézés a kevesebb lehetőségem miatt, mert hasonlóan küzdelmes életű emberek közé kerültem, akik megdolgoznak azokért a dolgokért, amiknek aztán örülnek. És elindultam fölfelé, leépült a pesszimizmus, a keserűség, újból lelkes lettem és optimista (és ehhez nem kellett külföldre költöznöm), és én is örülök, ha nekik sikerül valami, meg ők is örülnek az én sikeremnek, senki nem néz le, ha valami nehezebben sikerül, ha valaki problémás helyzetbe kerül, megpróbálunk segíteni egymáson, vagyis nem tartjuk meg magunknak a sikert, hanem megosztjuk, és ez sokkal jobb, mint ha "csak dicsekednénk" olyan eredményekkel, amik lehet, hogy nem is a saját érdemeink.

Bekerültem egy tanfolyamra is nemrég, meg kell mondani, hogy kb. 10 évig hanyagoltam a témát, illetve más technikát használtam, kakukktojásnak érzem magam, le vagyok maradva a társaimhoz képest, csak ámulok, miket művelnek, és mégis érzem, hogy fel tudok zárkózni, mert nem a "kis hülye amatőrt" látják bennem azok, akik már mesterei a témának, hanem a "tanulni és fejlődni vágyó lehetőséget", nem hordják fenn az orrukat csak azért, mert valamit elértek.

És ez nagyon fontos, hogy adod elő magad. Mert ugyanúgy, ahogy neked is rosszul esik, hogy nem örülnek a sikereidnek, a kevésbé sikeresnek is rosszul esik, ha a hülyét látják benne, holott lehet, hogy azért a kevésért is nagy erőfeszítéseket tesz.

http://www.youtube.com/watch?v=slmGSEXqIdE

Tereskova -Magyarország