Olyan létezik hogy egyáltalán nincsenek érzéseim a családtagjaim iránt?

Úgy érzem hogy a rengeteg veszekedés kiölt belőlem minden érzelmet a családtagjaim iránt, de főleg az anyám iránt. Kb 10 éve nem tudok őszintén mosolyogni. Anyám azt mondja hogy, hogy merem én azt mondani hogy rossz gyerekkorom volt. Az igaz hogy anyagi dolgokba nem volt hiányom, de nem érti hogy nem csak ebből áll az élet. Kb 6 éves korom óta nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna ordibálás, úgy hogy senki nem adott neki rá okot,én meg miden egyes nap sírtam. Apámmal elváltak kb 3 éves koromban, és azóta volt 5 "nevelőapám". Amikor mondtam neki hogy ezek a dolgok milyen mély nyomot hagytak bennem, az volt a válasza hogy lépjek rajta túl. Tudom hogy ezek kemény szavak, de úgy érzem hogy teljes szívemből gyűlölöm, és úgy érzem hogy lassan senki iránt nincsenek érzéseim. Volt valaki ilyen helyzetben? Tudott rajta változtatni esetleg?