Megcsaltam a párom. Hogyan mondjam el neki?

Leírtad a lényeget, hogy nem egy beszámíthatatlan pillanatodban történt, pontosan tudtad, mi lesz a következménye, mégsem tudtál ellenállni - szerintem ez egyértelmüvé teszi, hogy nincs értelme folytatni! Az a lényeg, hogy most ne magadra gondolj, hogy rossz érzés lesz sírni látni, stb... csakis ő legyen a szemed előtt, hogy a lehető legkevesebb sérülés nélkül tudja meg, őszintén, nagy dráma nélkül - pokoli lesz neki, és neked is, de megtörtént, és valószínű nem ok nélkül... Nem ítéllek el, biztosan van olyan, hogy az ember nem tud ellenállni, csak akkor ott már gond van a kapcsolattal.

Én átmennék hozzá, ne neki kelljen a sokk után még haza menni, leűltetném, körítés nélkül elmondanám, hogy mi történt ( persze csak amennyit muszáj), és hogy tudom mit tettem, milyen fájdalmat okozok, mégis megtörtént, épp azért nem is kérem, hogy megbocsásson, mert ezt nem lehet, mér nem működik ez a kapcsolat... Utána amint befejeztem elmennék tőle, nem jó sajnálkozni egymáson, esetleg idővel lehet még beszélni majd.

Majd írd meg mi történt!

Ha azt hiszed, hogy a párod értékelni fogja, vagy meghatja az őszinteséged, tévedsz. Ha elmondod, ennek vége. Ha nem is a szó szoros értelmében, mert elképzelhető, hogy nem vág ki azonnal, de hogy a bizalma megrendül benned egy életre az biztos. Mondjuk ha egy nagy papucs a párod, akkor lehet, hogy lenyeli a békát, de tudd, hogy alapvetően a férfiak semmit nem viselnek rosszabbul mint azt, ha a nőjük más pasassal hempereg, mivel esetükben nemcsak az árulásról, hanem súlyos önérzet csorbulásról van szó, amit egyszerűen nem tudnak kiheverni.

Ha meg nem mondod el, azzal meg alaposan átvered.

Szerintem vállald, amit tettél, aztán csendben lépj le, ha ő maga nem rak ki, mert szerintem minden megcsalás jóvátehetetlen bűn egy kapcsolatban, nincs semmiféle mentség rá, hogy bocsánatért esedezz... sőt még undorítóbb leszel a szemében.

Az első és legfontosabb dolog: őszintének lenni saját magadhoz. A hűség DÖNTÉS kérdése. Aki "kísértésre" hivatkozik, meg arra, hogy "nem tudott ellenállni", az hazudik (magának is), mert könnyebb ezt mondani, mint beismerni, hogy baj van a kapcsolattal.

Aki pedig elhiszi ezt, azért teszi, mert mentséget keres a megcsaló fél számára, a "kísértést", mert nem akarja beismerni, hogy a kapcsolattal vannak gondok. Egy kapcsolat (megcsalás) ugyanis soha nem egyik vagy másik félen múlik, soha nem is a harmadikon (vagy a kísértésen), hanem a benne lévő két emberen. (Attól pár-kapcsolat.) Ha okolhatom a gaz csábítót, nem kell szembesülnöm azzal, hogy elk*tuk.

Ez volt az egyik dolog.

A másik: ez a "nem akarok hazudni" duma pszichológusok szerint kamu. A hűtlenkedők azért vallják be a bűneiket, hogy a SAJÁT lelkiismeretükön könnyítsenek. Ők megnyugszanak, a partnerüknek meg hosszú ideig tartó fájdalmat okoznak. Megéri?

Ha 100%, hogy nem derül ki ne mondd el.

Ok: - őt nagyon megbántod

- szenvedni fog

- ha elmondod, te úgy mond megkönnyebbülsz, ergo neked jobb lesz, de ha nem mondod el, akkor neked kell cipelned egyedül ezt a súlyt.

A TV-ben volt egyszer egy ilyen párkapcsolati szakértő és ő javasolta, hogy ha az ember úgy látja, inkább ne mondja el, ne büntesse azzal a másikat, hogy rárakja a terhet. Bűnhődjön saját maga.

Én is voltam ilyen helyzetben. Nem mondtam el, de utána szakítottunk is más okból. De sosem mondtam el. Amiről nem tud, az nem fáj neki.

Az viszont biztos, hogy ha megcsalnék valakit, azzal nem tudnám az egész életem leélni. Pont azért, mert nem akarok hazugságban élni.