Sosem lesz "igazán a miénk" az otthonunk? (anyós-após probléma)

13.30: már leírta, hogy már volt hogy rajtakapta őket, de nem érdekelte a mamát.

Most tudom, hogy ez okoskodásnak fog tűnni, és rajtad nem fog segíteni, de pontosan ezért nem szabad a szülőktől elfogadni SEMMIT. Azt hazudják, hogy "segítenek", naiv vagy, fiatal, jóhiszemű, azt hiszed, önzetlenül teszik. De aztán szépen lassan kiderül, hogy a "segítségért" cserébe oda a szabad, felnőtt, független életed, és huszon-, harminc-, negyven- akárhány évesen is olyan szülőktől függő életed lesz, mint egy óvodás gyereknek. Én a környezetemben mindenütt ezt láttam a fiatal felnőtt "gyerekek"-nél, akik "segítséget" fogadtak el a szüleiktől. Mi még egy száraz kiflivéget se fogadtunk el tőlük. Amit ajándékba hoztak, azt is mind visszavittük. Évekig albérletben éltünk, most hitelünk van, de ezerszer jobb így, mert nem pofázik bele senki az életünkbe, és ha valakinek nem tetszik a viselkedése, azt egyszerűen kirakjuk. Kivétel ez alól a szabály alól a normális szülő, aki nem azért szült gyereket, hogy legyen kit csicskáztatni öregkorában. Ilyen a szülők max. 4-5%-a, na tőlük el lehet fogadni ajándékot, anyagi segítséget.

Hogy mit tudtok tenni, passz. Mert ezt a házat csak akkor tudjátok eladni, ha a haszonélvező is beleegyezik. Haszonélvezettel ugyanis senkinek nem fog kelleni. Haszonélvezeti szerződést soha ne írjon alá senki (ezt a többi fórumozónak írom), mert erősebb, mint a tulajdonjog, és lehetetlen korrektül kimászni belőle (kivéve, ha meghal a nyanya). A legjobb megoldás mégis a költözés lenne, mert teljesen tönkre fogtok menni idegileg, kapcsolatilag, lelkileg és ez a vén szipirtyót a legkevésbé sem fogja érdekelni. Ja és kérdező, a saját pénzed ne rakd bele a haszonélvezetes házba, mert egy fityinget nem fogsz belőle viszontlátni, és még jogalapod se lesz visszakérni, mert a haszonélvezeti jog veri a tulajdonjogot. A te esetedben a legjobb megoldás a házassági szerződés lenne (bár alapvetően nem vagyok híve), mert így anyós-após (nem a férjed, neki nincs nagyon beleszólása az egészbe) teljesen ki fog semmizni.

14.48 vagyok:

Na látod, ezt mondom Kérdező :(

Házasok vagytok már? Mert ha a pároddal akarsz maradni, mindenképp köss szerintem házassági szerződést (bár én tényleg nem vagyok híve) egy nagyon jó saját ügyvéddel. Ne ám úgy, hogy az anyós viszi az ügyvédet. Legjobb lenne, ha anyós nem is tudna róla. Itt ugyanis nem a párodtól kell megvédeni magadat, hanem anyóstól, apóstól.

Van még amúgy 1 megoldás. Kiadjátok a házat albérletbe, és a kapott albérleti díjból kivesztek egy másik házat vagy lakást albérletbe. Akkor ugye gyakorlatilag ingyen laktok, és el tudtok kezdeni gyűjteni egy saját lakásra. Én a helyedben megmondanám a páromnak, hogy nem vagyok hajlandó a haszonélvezetes házba gyereket vállalni. Ugyanis ha elváltok, neked nincs semmid. Anyós simán elperli tőled még a gyereket is (lakásod ugye nem lesz, a pénzedet lenyúlja, normális megélhetést biztosító munkát meg kisgyerekes anyaként elég necces találni) - hallottam már olyat, hogy egy anyától a férje pénzes családja elvette a gyerekét.

Szerintem a kérdésben, kommentekben leírtakból a válasz: nem, ill. a férjed szüleinek halála után (ha egyáltalán tovább éltek). Nálunk a férjem nagyija 93 évesen halt meg, amikor após 64, anyós 60 éves volt, másik nagyi 87 évesen... Ha akkortól is megfelel a saját otthon??

A 14.48-as által írtak kicsit durván hangzanak, de sajnos nagyon reálisak, megfogadnám a jótanácsait, kedves kérdező!

Sajnos van egy kísérteties hasonlóság az anyósaink és a házhelyzet között. :(

Férjem 20 évesen épült az ő házukhoz, amit azóta százszor megbánt, ami így nem eladható, nem kiadható (közös közművek miatt + mivel albérlet 60 km-re a várostól, istenhátamögött senkinek sem kell).

29 évesen ismerkedtünk meg, hosszas gondolkodás után 34 évesen mégis a gyerekvállalás mellett döntöttem, amibe az életkorom nagyon beleszámított, ezért Neked 24 évesen nem javaslom! Ha van más lehetőség: eladni, kiadni, bármi, menjetek külföldre dolgozni a babaprojektig, csak tőlük messze!!!

Gyerekügyben ki tudom jelenteni, hogy az ilyen segítség nem segítség: a színjátszás megvan a rokonság, falu előtt, de konkrétumokban kihúzzák magukat a feladatok alól. Sőt, eddig direkt betettek, ahol tudtak! Engedem a gyereket a nagyszüleihez, a gyerek érdekei miatt. Erre anyós egy rendezvényen majd kicsavarta a kezét, csakhogy arra menjen, amerre lássák, hogy az ő kezét fogja. Még a saját anyja halálos ágyánál is olyan színjátszást csapott, hogy aki észrevette, az biztos meg volt rökönyödve! Nemhiába félt tőle másfél éves koráig, anyós közelségét sem bírta elviselni... Ha nem vagy topon (pl.szülés után) azt vet be, amit akar. Ha "elcseszett" császár miatt nem bírsz megmozdulni, ne gondold, hogy segít, feléd se néz egy évig (kivéve, amikor jön a rokonsága, akkor majd kávéscsészékkel jön, mint a mindennapos vendég). Ha pl. lever valamit, nem veszi ám fel, amikor alig tudsz lehajolni (orvosilag nem javasolt), hanem kérdésedre a szemedbe nevet: igen, véletlenül levertem. És igen, még a saját unokáit is felhasználja a kicsinyes céljainak elérése érdekében. A férjemnek is már elege van belőle, a költözés szempontjából látja, mit kellene tenni, de amíg nem tud mit tenni? Érzelmileg meg mindig 2 tűz között lesz, és ez rányomja a bélyeget a saját életére, ami kihat a párkapcsolatotokra is, ha gyereked lesz, rá is, ahogy előttem írta egy ilyen családból származó unoka.

Nem írom tovább, mert nem panaszkodás a célom, hanem segítség Neked: az ilyenek megtalálják a kiutat a feladatok alól és úgy fordítják ellened a környezetet, amennyire csak kedvük van! Magam mögött ezzel a szituval, meggondolnám még az ilyen partnerkapcsolatot is - hacsak nem min. 500 km-re, ahonnan évente max. 2-szer lehetséges a találkozás velük.

A Neked legjobb döntést hozd!