Nincs munkám, ezért miért kell mindig bántani?

Hogy ingyenélő vagyok, vagy lusta.

Vagy legutóbb nálunk volt egy baráti család, egy 4 éves ikerpárral. Konkrétan egész délután a két kislányt szórakoztattam, bújócskáztunk, játszottak a kutyámmal, rajzoltunk. Éppen leültem enni, inni egy kis bort és elkezdtek valamin veszekedni a nappaliban, és kérdeztem az anyjuktól, hogy nem baj, ha most nem én megyek oda? Mondta, hogy dehogyis, amúgy is fáradtak már, nehezebb is őket megnyugtatni olyankor és ment hozzájuk. Erre a mostohatestvérem az orra alatt mondja, hogy "ja, nehogy csinálják te is valamit".

Ezeket is ő mondja mindig, hogy mennyire lusta vagyok. Pedig nem.

Minden nap 6.50-kor kelek, reggel tanulás előtt még tornázom/futok, leviszem pisilni a kutyát, utána kb 9-től 2-ig tanulok, vagy ha van valami dolgom, elintézem. Majd van egy másfél órás "ebédszünetem" minden nap, kutyasétáltatással egybekötve, utána vagy gyakorlatom/szemináriumom van, amire muszáj belépjek, vagy tanulok 5-ig, 6-ig. Utána edzek, vagy találkozom barátnőkkel, esetleg olvasok, sorozatozok, kutyázok, macskázok.

Harmadéves vagyok a jogon, így bőven van mit tanuljak még szorgalmi időszakban is. Sajnos az online oktatás első féléve volt mókás csak, most a legtöbb vizsgám kamerás és szóbeli beugró van, néhol csukott szemmel. A szüleim, családom fizetik az életemet, dolgaimat és ezért hálás is vagyok nagyon, mert tudom, hogy rengeteg fiatalnak ez nem adatik meg. Ők mondták azt is, hogy amíg tanulok, ne dolgozzak. Jelenleg azt érzem, hogy nem is tudnék... Nem tartom magamat rossz képességűnek, sőt. De néha annyira irreálisan sok az elvárás, hogy ezeket egy munkahely mellett képtelen lennék teljesíteni, vagy az ára az lenne, hogy tolnám magam előtt a tárgyakat, csúsznék összevissza.

A mostohatestvérem elvégzett egy kommunikáció- és médiatudomány BA-t, most egy irodánál dolgozik, mint asszisztens. Nem akarom leszólni, de azért a jogon nekem kicsit többet kell tanulni, vizsgaidőszakban sem 2-3 vizsgám lesz. Ő dolgozik, eltartja magát, ami 25 évesen már valamennyire normális. De amíg egyetemre járt, ugyanúgy támogatta a saját családja. Tőlük kapott lakást, autót. Fizettek neki megszámlálhatatlan nyelvtanfolyamot, mert nagyon nehezen tudta letenni a diplomához a nyelvvizsgát.

Olyan szinten próbál beleszólni, beleokoskodni az életembe, ami sok. Régen jóban voltunk nagyon (17 éve ismerem). Most családi ünnepségeken találkozunk csak, akkor meg ez megy. Szurkálódik, beszól, majd kínosan nevet, ha valaki észreveszi, hogy "csak viccelt". Ha Instagramra kiteszek valamit, akár poszt, akár story formájában, azonnal reagál és kapom a kioktatást, hogy miért vagyok ott, miért csinálom ezt, vagy azt, vagy a kedvenc mondatomat, hogy "nem érzed gáznak, hogy ....?".

Semmi okot nem adtam neki rá, hogy ezt csinálja. Nem bántottam meg, nem vesztünk össze. Egyszerűen eltávolodtunk egymástól, de én emiatt nem haragszom rá. Mikor megkapta a lakását, akkor sem leszóltam érte (miért is tenném?!), hanem vele örültem és kérdeztem, hogy kell-e menni segíteni pakolni, kitakarítani. Mikor ő először itt volt nálam, közölte, hogy "sznobos" a lakás, majd hozzátette, hogy de hozzám tökéletesen illik ez alapján.