Miért kell bántani folyamatosan, amiért nekem többre/jobbra van igényem?

(Előrebocsátom, hogy pénzről lesz szó a kérdésben és nem azért, hogy dicsekedjek, felvágjak! Ezek nélkül nehéz lenne a kérdéshez a magyarázatot érthetően leírni, és nem szeretném, ha a válaszok átmennének utálkozásba, mocskolódásba. Köszönöm szépen, kellemes vasárnapot mindenkinek!)

Anyukámnak ez a második házassága, 14 éve van együtt a nevelőapámmal. Neki is van egy lánya, aki idősebb nálam. Ő 23 éves, én 21 leszek most májusban. Régen nagyon jóban voltunk, szinte legjobb barátnő szinten, de aztán máshogy alakult az életünk, máshová mentünk továbbtanulni. Itt kezdődött a fő gond, mert neki nem voltak nagyobb tervei, inkább levelezőre ment, hogy a barátjához tudjon költözni (vagyis a srác szüleihez). A nevelőapám már ezen is kiakadt, hogy eldobja a legjobb éveit magától egy fiú miatt, aki semmilyen szinten nem megfelelő a lányának (annyi a gondja igazából, hogy a srác nem gazdag). Én is továbbtanultam, de én több tervvel indultam, nem "csak" azzal, hogy lediplomázzak. Már voltam külföldi féléven, két nyarat is Spanyolországban töltöttem, az egyetem mellett nyelvet tanulok és egyebek. A mostohatesóm pedig olyan már most, mint egy 35 éves feleség. Pl. mikor lediplomázott, kapott 20 milliót a nagymamájától, hogy tudjon venni lakást magának. Aztán mondta, hogy ők a párjával nem akarnak elköltözni a fiú szüleitől, hanem inkább azt a pénzt a ház felújítására költik. Az apja ezen is kibukott, hogy az egy ezeréves kockaház, aminek még éppen nem omlik a fala. De mivel a lányával nem jó a kapcsolata, azonnal ordítva kommunikál, így csak jól összevesztek és nem beszéltek hónapokig, a pénz meg nyilván arra lett költve, amire a mostohatesóm akarta... Viszont neki ez így jó, ő azt mondta, hogy nagyon szeret ott élni/lenni. Én úgy vagyok vele, hogy az ő élete, ő dolga. Én ezt nem tettem volna meg, mert ez egy diákszerelembőll lett felnőtt párkapcsolat, ami az előzményeket tekintve bármikor véget érhet, és akkor ott lesz pénz és lakás nélkül, mehet vissza az anyjáékhoz. De mint írtam, ez az ő dolga és ezt nem zúdítottam rá.

Én 2 év múlva fogok végezni (osztatlan mester) és nem fogok Budapesten maradni. Itt viszont egy újépítésű lakás ára (2 szobás, tehát nem valami hatalmas penthouse) 22-25 millió (vidéki megyeszékhely). Mondták a szüleim, hogy akkor már jobban megérné kertes házat venni esetleg szerkezetkész állapotban akár, mert az mégis csak jobb és nem egy erkélyem lesz a 3.-on összvissz. De ezek még tényleg csak tervek, érintőlegesen beszéltünk erről egyelőre. Anya férje viszont felcsattant, hogy minek kell nekem ház, dolgozzak meg érte és amúgyis, sosem dolgoztam, nem is érdemlek semmit. Ez tényleg így van. Gimnazistaként hétköznap minden délutánom iskola után fullon volt (matek korrep., nyelvóra, sport). Hétvégente tanultam, apánál, vagy a nagyszüleimnél voltam. A nyaramat nem akarták elvenni a szüleim, mert látták, hogyan hajtok egész évben, plusz mivel elvált szülők gyereke vagyok, nyáron nagyon keveset voltam itthon. Utána jött az egyetem, és mondták, hogy támogatnak anyagilag, ne aggódjak a pénzen, az iskola legyen az első. Járjak be minden órára, készüljek szorgalmi időszakban is, csatlakozzak diákkörökhöz, stb. Belegondolva, nagy gondban lennék, ha nekem az egyetem mellett dolgoznom is kéne, mert eddig minden félévben volt minimum 2 olyan nap, mikor elmentem reggel 8-kor és délután 5-6(-7) körül értem haza. Most is hiába van online oktatás, nem lett könnyebb a félévem, sőt... Szóval ezt a könnyítést kaptam, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Viszont kicsit úgy érzem, hogy az anyám férje rajtam akarja "leverni" azt, hogy az ő lánya más(/esetleg rosszabb) döntéseket hozott az életben. Úgy van vele, hogyha az ő gyerekének nem lett lakása/háza, akkor nekem se legyen. Autóvásárláskor ugyanez volt, a fő érve az volt, hogy az ő lánya is vonatozik minden héten, bírjam ki én is. Nem érdekelte, hogy nekem autóval másfél, vonattal legjobb esetben, késések nélkül is min. 4 óra az út, és hogy a lánya egy laptoppal+kézitáskával utazik, én pedig bőrönddel, táskával és egy kutyával.

Mielőtt megkapnám, hogy az ő pénze is... Nem, nem az. Külön kasszán vannak az összeköltözésük óta (10+ éve). Mindent feleznek. Én ennek a férfinek egy forintjába sem kerültem soha. Mégis bánt, most is egész hétvégén a beszólásokat hallgattam, hogy miért ülök itthon, ha ennyire ráérek, menjek dolgozni (ja, most, amikor mindenkit csak elküldenek, meg minden bezár/csődbe megy). Tanácstalan vagyok, eddig ssoem szóltam vissza, remélve hogy befejezi, de ez hatástalan... Szerintetek mit csináljak?