Mégis szeretném a babát, hogy mondjam meg a szüleimnek?
Legkönnyebb módja persze az, hogy "nagyszülők lesztek", de az előzmény kicsit bonyolultabb ennél.
2 hete tudom, hogy terhes lettem, az anyámnak mondtam el először. Akkor teljesen úgy éreztem, hogy nem akarom és az ehhez szükséges lépéseket meg is tettük. A covid miatt ez kicsit nehezebb ügy volt, mert az állami kórházaktól amúgy is tartunk, most, hogy tele van covidos beteggel minden, ez a félelem csak rosszabbodott. Egy magánintézmény mellett döntöttünk végül és mondta is az anyám, hogy szerinte is ez a jó döntés, fiatal vagyok még egy gyerekhez, meg amúgy is, egy terhességre, kisbabára az ember jobb esetben felkészül, nem csak szembesül vele, hogy át kell szerveznie az egész életét.
De aztán egyre többet gondolkoztam ezen, hogy mivel járna, milyen életem/életünk lenne úgy és a páromnak is elmondtam. Ő azt mondta, hogy nem kényszerít semmire, azt is elfogadja, ha én még nem akarnék gyereket, de részéről nem jelentene problémát... Végül arra jutottunk, hogy szeretnénk.
Csak az anyám meg úgy tudja, hogy egyáltalán nem akarom és elvetetem. A nevelőapám és az apám nem is tudják egyáltalán még, nem akartuk nagy dobra verni.
válasza:
válasza:Utolsó, pedig van ilyen (és igen, röhejes).
Unokatesóm esete: 30 felett volt már, mikor ikreket szült, az ő anyja, és az anyósa attól kezdve felváltva jártak hozzá segíteni.
Ez ok csecsemőknél.
4 évesek voltak, mikor még mindig ez volt a felállás...bem tudom, mikor hagyták abba, nagynéném már nem él, s a halála előtt pár évet otthonban volt. De 4 éves gyerekekkel még mindig napi segítségre szorult.
Amúgy, ennek az előzménye: nagynéném olyan szinten féltette a lányait, hogy nem mehettek le játszani még 11-12 évesen sem (10 emeletes ház, körülötte egy betonút, azután füves tér, játszótér, utána járda, s utána jön csak az út).
Ebből az lett, hogy unokatesóm 17 évesen képtelen volt arra, hogy egyedül bebuszozzon a városba a színházhoz, (10 perc buszút), és ott találkozzunk, fel kellett szállnunk ugyanarra a buszra, amivel ő jött..(felénk jött a busz, szóval ugyanazzal mentünk volna amúgy is, de ki volt kötve, hogy az -ekkor és ekkor jövőre szálljunk fel, véletlenül se az előtte/utána jövőre, mert ő képtelen egyedül buszozni...
válasza:Egyszerűen mond azt: mégis megtartom a babát
ez nem olyan dolog amit sokáig lehet halasztani
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Gyerekes vagy. Külön életed van de úgy gondolkodsz mint egy gyerek.
Nem kell éveket ülni a gyerek mellett. Munkád van, meg ugye most diplomás gyed is jar ( ha a munka alapján mégse kapnál gyedet, nem tudom hany eved van biztosított). Szóval nem csupasz seggel lennél. Amugy se álltok rosszul anyagilag.
Szülésig jobb esetben be tudod fejezni a sulit, vagy max halasztasz( nem tudom hanyadik féléved van) amíg nem lehet bölcsibe adni, de megoldható. Asszem fel eves kortol lehet beadni, szóval nem kell otthon ülnöd vele.
Ja es a felnőttek először egymással beszélik meg a dolgaikat.
válasza:Nekem már ott ki akadt mutató hogy van munkád saját jó fizetésed,de még is elfogadod anyuci zsebpénzét minden hónapban + anyuci egyik kártyája is nálad van .
Akinek jó fizetése van ,meg BSC diplomája annak nem kell anyuci egyik bankkártyája sem,mert eltudja tartani magát.
Ha kell a saját gyerek akkor ajánlom kezdj felnőni ad vissza anyuci bankkártyáját,zsebpénzt is szépen mond vissza ,tanuld meg hogy kell megélni saját fizetésedböl.
És ezek után ne anyucival döntsétek el hogy kell e baba vagy sem hanem pároddal kell ezeket kérdéseket megbeszélned ő lesz gyerek apja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!