Párom gyerekét haza kell vinnem a szüleimhez bemutatni?

21-re:

Nem írta a kérdező.

Énszerintem a gyereket a kérdező párja neveli, és mivel általában az anyáknál marad a gyerek, ezért a kérdező párja nő. Vagyis a kérdező férfi.

Ha a kérdező nő lenne, párja férfi, akkor rögtön kérdezném, hogy eszerint kivételesen apánál maradt a gyerek? Létezik ilyen, sőt meg is özvegyülhetett, csak ez a ritkább. Márpedig, ha kérdező párja vasárnapi apuka lenne, akkor egyenesen röhej lenne, ha azt akarná, hogy a kevés, gyerekével töltött időben még ilyen programok legyenek.

Ahogyan 12-es saját tapasztalatból írta, csak unatkozna ott egy gyerek. Ha meg kisebb, akkor meg ő lenne a fő műsorszám, éppen csak a felnőttek nem tudnának egymással beszélgetni. Na, úgy sok értelme van ám a bemutatkozó látogatásnak! :-)))

(Mondom ezt úgy, hogy egyébként imádom a kisgyerekeket.)

Ezért van ennyi olyan lelkisérült gyerek, aki se a hétvégi apuci új családjának nem tagja, sem anyuci új családjának nem tagja, hanem csak megtűrt személy.

Ezzel nem azt mondom, hogy a szülőknek nincs joguk a boldogsághoz, de az alapvető, hogy ha már van az a szerencsétlen gyerek, akkor olyan párt választunk, aki képes a minimumra. A minimum meg az, hogy számol vele és elfogadja. Itt ez nem úgy tűnik, hogy megtörtént.

Szerinted, Kérdező, miért kérdezgeti a kedves párod, hogy mehet-e a gyerek? Szeretném azt hinni, hogy azért, mert ő felelős szülő és nem dobja senki kedvéért. Ha akár te, akár a szüleid nem akarnák, hogy menjen, akkor a lábam be nem tenném egyikőtökhöz sem, soha. Keress gyermektelent, vagy olyat, akinek nem jelent gondot átlépni a saját kölykén.

Továbbra is kérdéses, mekkora az a gyerek és kivel él, képben van e egyáltalán a másik szülő, még lehetne e oldani a felügyeletét valahogy.

Kisgyerek jól tudja oldani a feszültséget és a kínos csend is jól elkerülhető vele.