Miért sajnaltatjak az anyukák állandóan magukat?
Facebookon, de a való életben is ezt látom szinte minden gyereket nevelő ismerősömtől.
A pias vicces képeken (hogy ők már mennyire ki vannak a gyerektől és inkább isznak) át a merő onsajnalatig, hogy nekik el kell látniuk 1-2-3-4gyereket.
Most tényleg, az ilyenek mit vártak? Az államtól eleve iszonyú sok támogatást kapnak, ennél többet már csak akkor kaphatnának ha kb a boltban áfát sem kéne fizetniuk.
És mégis mindig ők verik a tantamot, hogy milyen nehéz nekik, mind anyagilag, mind fizikálisan/mentálisan.
De komolyan, mit vártak?
Nekem egy gyerekem van, én TUDOM, hogy többet nem lennék képes bevállalni. Mi nem használunk ki semmilyen állami támogatást, mert egy gyerekkel hova..de ezzel sincs bajunk. Inkább ez, de a nyugalom. Mi így pont egy boldog család vagyunk.
Nem csesztetem (mint a legtöbb anyuka) az apukát, hogy oda van dolgozni, mert tudom, hogy az is ugyanolyan kemény meló.
Nyilván itthon, amit tudok megcsinalok, de ha hazajön besegít mindenben.
Erre még kb én szegyelljem magamat, ha más anyukaval beszélek, mert nekem milyen könnyű dolgom van.
Már bocsánat, de én gondolkozzak más helyett, hogy kinek szüljön gyereket?
Szerintem a gyerek előtt is pontosan ki lehet már ismerni a férfit, ha a fejünket is használjuk.
Már tényleg az van, hogy boruljon a világ minden nő elé, aki erre a világra gyereket szült, mert ő a teremtés csodája, akinek mindennel nehezebb és mindenki szolgálja ki az ő igényeit.
a világ nyolcadik csodája, mert pottyantottak egy purdét.
téged is kipottyantott anyád...
Ez egy tipikus provokatív kérdés,ahol 3 válasz után hátra dől a kérdező popcornnal a kezében és vigyorog mint a tök..
Ugyan úgy bezzegelsz mint a legtöbb tamtamot verő anyuka. Teljesen mindegy miért csak verhesd.. A Te esetedben nő és anyatársaid ellen.
Én is írhatnám, hogy tényleg 1 gyerek mellett nem tudsz 1 nap mindent megcsinálni?! 3 gyerek mellett megcsinálok mindent, állatokat is tartunk akiket szintén el kell látni. De kit érdekel? Senkit. És tudod miért? Mert, nem vagyunk egyformák.
Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Mindenkinem más a tűrőképessége.
Másrészről ott van egy némi irigység is a hangodban a többgyerekesek felé (lásd csok és egyebek) amit valjunk be szívesen kihasználnál ha tehetnéd..
A képek meg nem panaszkodás, hanem humor amit láthatóan nem értessz.
Na, kérdező eszed nem sok, házhoz jöttél a pofonokért! Mire volt jó?!
Azért a három pontért, ami a kérdésért jár. A szomszéd hülyegyereket hallottam a haverokkal tavaly nyáron, versenyeznek, kinek a kamukérdését nem törlik, hány pontot szednek össze, hány komment jön. A kérdező is hasonszőrű...
Gondolom ágy előtt körbe járták a témát ennyi gyerek számnál. Akkor csak keresi a saját helyzetében lévőket beszélni, poénkotni, kifújni magát, ha facebookra posztolta vagy feltölti magát lájkokkal és semmi több. Majd a felnőtt gyerek vissza olvashatja, hogy az anyja túl vállalta magát és tanul belőle meg lehet véleménye magának erről.
Kis panellakásban 3 gyerek túlzás volt anyától normális szakma nélkül. Pláne, ha apám lelépett volna kitudják mi miatt.
Nem jöttem házhoz semmilyen pofonért szerintem :D Mivel nagyon sokan osszák a véleményemet, de köszi :)
Valamint a sok mocskolódó, és gyűlölködő, ja meg a "ez gyenge volt, troll" és hasonló privát üzeneteket külön köszönöm.
Megerősített, hogy komoly gond van a fejekben, de nem az enyémben... én egy elborult agyú anyukának sem írtam fele olyan csúnya dolgokat sem, mint amit én kaptam.
Ne idegeskedjetek, már csak pár évet kell kibírnotok idegösszeroppanás nélkül.
A szerencsétlen és a "karbantarthatná a férje" kommentekre nem szeretnék válaszolni, nem gondolom, hogy így kéne kommunikálni a másikkal.
#48-as: igen, lehet, hogy sótlan vagyok. Tudod nem az a baj, hogy összeülsz a sógornőddel/barátnőddel vagy bárkiddel és beszélgettek, elpanaszoljátok magatokat, kibeszélitek a belső gondjaitokat. Egyáltalán nem erről beszéltem, szerintem ezt mindenki csinálja, hanem a kommented második feléről. Az olyan emberekről. És az én ismerettségi körömben a legtöbb anyuka ilyen, ennyi.
Az iszogatós kép is engem igenis kihoz a sodromból. Mielőtt gyereket vállaltunk, a szakmámból kifolyólag nagyon sokat dolgoztam anyukákkal. És tudod milyen anyukák rakták ki azokat a képeket? Akik hétvégén tényleg azt csinálták, és sz*rtak az óvodás gyerekükre.
Vagy amelyik a 4 éves gyerekét otthon hagyta este egyedül este, amíg ő elment d*gni, mert hogy úgyis alszanak.
Vagy amelyik hazahordta az egy éjszakás kalandokat, és a kisiskolás korú gyereke rányitott nem egyszer, miközben egy "idegen bácsi" feküdt az anyukáján.
Aki puccos ruhákban, új autóval járkálnak, a gyerekük meg úgy néz ki, mint egy szakadt tróger (már bocsánat) és az a csoda, ha az xedik embertől megörökölt melegítője még épp nem szakadt rajta. Akinek az első osztályos gyereke este megeszik 4nutellás kenyeret, mellé meg még egy kis csokikát. És akkor a gyerek a hibás, amiért kövér. Amelyiknek a 12 éves gyereke befosik sokszor, olyan traumák érték - és nem az, hogy kezelnék, a gyerekre haragudnak.
És ezek sajnálják magukat, hogy milyen nehéz az életük gyerekkel. Hát nekem más gondolatok jutnak erről eszembe.
Ja, és azt megjegyezném, hogy ez az "annyira ráérsz" meg ilyesmi szövegeket nem tudom hova tenni. Ti ráértek ezek szerint ennyire, mert válaszolgattok, amikor nem lenne muszáj. Én meg felraktam egy kérdést, és mki úgy viselkedik, mintha ez lenne életem legnagyobb gondja, de azoktól is megkérdezitek ezt, akinek tetszik a kérdése és egyetértetek vele? Vagy az teljesen OK?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!