Mit tudok tenni egy olyan emberrel aki állandóan sajnáltatja magát és ha nem sajnálom akkor meg még neki áll feljebb?

Ennek nincs ki mind a négy kereke.Ha tényleg meg akarná oldani a problémáit,akkor nem sajnáltatná magát,hanem keresné a megoldást.

Vagy a másik gond az lehet,hogy túl sokat volt egyedül.Legalábbis ha a saját példámra gondolok.Sajnos én is beleestem abba a hibába,hogy sokat sajnáltattam magam.De ha tényleg változtatni akar a dolgokon,akkor nem hagy faképnél,hanem megérti,amit mondasz neki.

Ezt érzi a legtöbb pasi a barátnőjével...

Ha te nem ilyen vagy akkor a barátod szerencsés lesz...

Te semmit nem tudsz vele tenni, ez akkor fog megváltozni, ha ő maga felismeri, hogy ez így nem oké. Én is ilyen voltam, sőt, nemrég eléggé magam alatt voltam és úgy szerettem volna nyekeregni egy kicsit a barátnőmnek a kis piti problémámmal, amit persze épp katasztrófaként éltem meg, és szerettem volna ha sajnál 10 percig. De persze neki ez piti probléma, és csak legyint. Nekem meg vacakul esett.

Régen megsértődtem volna, de most már tudom, hogy ő másként gondol arra, ami szerintem épp világvége, így nem erőltettem a dolgot. Hazaérve kerestem olyan barátnőt, akiről tudom, hogy megért és nyekeregtem neki. :)

Viszont te is látod, és én is láttam abból amit írtál, és az én példámból is látszik, hogy nem megvigasztalni kell, hanem megérteni. A majd jobb lesz helyett mondd, hogy tudom milyen rossz neked, (vagy ha nem tudod, akkor el sem tudom képzelni milyen rossz neked). A ne törődj vele helyett, hogy meg tudlak érteni, vagy mit tudom én. Ha vigasztalni tudod, akkor sajnálni is, végülis csak más szavak kellenek hozzá. Már ha van kedved megtenni a barátnődért. Ha nincs, akkor nincs.

Hagyd a fenébe. Ezt jó tanácsként mondom, mert én is keresztülmentem hasonlón - annyi különbséggel, hogy bár engem nem hívott szemétnek vagy ilyesmi, de k.va idegesítő, és hosszú távon eszméletlenül fárasztó volt.

Amikor egy embernél MINDEN beszélgetés róla szól, hogy neki milyen sz.r, mennyire borzasztó, senki nem segít stb. stb. és amikor segíteni próbálunk (pl. orvost vagy szakembert ajánlunk neki, akihez fordulhat), akkor meg "jaj neeem, elvagyok én ezzel"... És ez a folyamatos önsajnáltatás rohadtul leszívja az embert.

Én egyszerűen ignorálom az illetőt, magamtól nem keresem a társaságát, ha ő keres akkor lekoptatom, így már jó ideje nem beszéltünk, de egyáltalán nem is hiányzik. Szerintem te is tedd ezt, ne kockáztasd a saját jóllétedet, boldogságodat, jókedvedet egy ilyen emberért - kihúzni a sz.rból nem fogod tudni, viszont teljesen lecsapolja a pozitív energiáidat.