Mennyire osztjátok meg az életeteket az anyósotokkal?

Tetszettek a vàlaszok,tényleg megoszlanak a vélemények.

Én még csak 21 éves vagyok,és nekem van is meg nincs is anyosom!

Szerencsére miota a pàromat megismertem,még egyszer sem sikerült anyosommal összfutni,mivel külföldön élünk:)

Ez màr 3 éve.

Nagyon örülök,olyan szempontbol,hogy igenis ha fözök nem nézi senki,nem szol bele senki,csak a végeredményröl ad völeményt a pàrom.

Ugy mosok,és akkor,meg azzal amivel akarok.

Nem muszàly hosszu pizsamàt felvennem este,elég akàr egy polo bugyival is,nem fog senki sem rossz szemmel nézni ràm.

Bizony nem szol bele senki hogy mit mikor miböl veszek.

Viszont olyan téren jolesne néha egy jo anyos,hogy amikor betegen nyomom az àgyat,legyen valaki aki fözzön a pàromnak vacsoràt,vagy a kezembe adjon egy pohàr vizet,esetleg ha elkell mennem papirt intézni rà lehessen bizni 2 oràra a gyereket....

DE ha belegondolok,akkor inkàbb egyedül megküszködök ezekkel a dolgokkal is,minthogy valaki be költözzön az életembe feleslegesen.

Együtt érzek a szenvedö anyukàkkal,akik kiakadnak az anyostol,és kicsit irigy vagyok azokra akik mindenben szàmithatnak rà.

Szia,

sajnos nekem rossz tapasztalatom van. Azt hittem, a világ legédesebb anyósa az enyém, jobb volt hozzám, mint saját anyám. A gyerekemet minden óvás nélkül rá mertem bízni. Aztán megromlott a házasságom és a bíróságon ezeket mondta:

- csak azért szoptattam a gyermekemet, mert élveztem s szexuális örömöt jelentett nekem

- simogattattam magam a gyermekemmel és mondtam neki még még

- szerinte ezer szeretőm volt

- stb.

Ugyan a válóper alatt meg is halt, (ami 5 évig tartó per volt) a gyermekemet elvette a bíróság és a volt férjemnek ítélte.

A meglátásom az, hogy az a jó, ha kedves vagy vele de semmit nem tud. Szeresse a gyereketeket és ennyi.

Egyébként most egy új házasságomban élek, senkinek nem mondok semmit, nagyon jó így. Minden csak a férjemre és rám tartozik. Ha ketten nem tudjuk a dolgainak megoldani, az már baj...

Én minél messzebb tartom magamtól az anyóst, amikor találkozunk, akkor elviseljük egymást. Ő próbálkozik, hogy avassuk be dolgokba, de amikor a terhességem alatt egyszer sem kérdezte meg, hogy vagyok, akkor mi a fenének avassam be.

Most várjuk a második babánkat, amikor közöltük vele az örömhírt, közölte a kislányommal, hogy na, akkor te ezentúl az enyém leszel, mert anyádnak ott lesz a másik gyerek. Azt hittem, hogy most szúrom bele a rozsdás bökőt, hát anya az ilyen? Azóta még inkább kerülöm és ha felhív néha néha telefonon, szigorúan a gyerekről beszélünk, én tőmondatokban, nekem már ez is sok, nemhogy egy fedél alat...