Ha egy házban laknátok anyósotokkal és ő szó szerint megnehezítené az életeteket, a párotok viszont képtelen lenne rendet rakni, elköltöznétek a gyerekkel?

Indulásból soha nem költöznék anyósékhoz...pedig kedves és tényleg szeretem. de akkor is.

Anyóstól olyan távol, hogy házi papucsban ne tudjon átjönni.

Szóval költöznék

Hajjaj!...

Nagyon sokan és nagyon sokat tudnánk anyós-ügyekről beszélni-írni!

Ahogy itt mondta az egyik válaszoló, az anyóst akkor lehet szeretni, ha a lehető legtávolabb él tőlünk.

Első anyósom mégcsak nem is velünk, hanem a szomszédban lakott, de folyton ott lógott nálunk, és még arra is megjegyzést tett, hogy hány szem babot teszek a bablevesbe, és ez nem vicc, és nem is kitaláció!

Azt mondta a férjemnek, hogy micsoda "pazállós" a felesége, minek annyi bab, ő a "felivel" is jobbat csinált!

Ez persze csak egy hülye példa, (de ez volt az utolsó csepp a pohárban, és elmentem tőlük), képzelhetitek miket dalolt a gyereknevelésrőlm háztartásról, stb.!

Második anyósomat imádom, persze őt háromszor egy évben látjuk, de ő még az előző házasságomból való gyerekekkel is úgy viselkedik, olyan kedvesen, mint a saját unokáival! Persze, mi Párizsban lakunk, ő meg Marseillesben...

Úgy gondolom, kedvds kérdező, ne várd meg, míg a dolog teljesen tönkreteszi a házasságotokat, mert sajnos, ez lesz a vége! Beszélj a férjeddel, mondd meg neki őszintén, hogy nem bírod tovább, és válaszania kell, mert te gyerekestül odábbállsz!

Próba, szerencse...

És sok sikert!

Szia!

Sikerült elköltözni? Mi lett veletek azóta?