Egy szülő tényleg csak ennyit érdemel?

Nem akarlak bántani, Kérdező.

De én egy éve nem láttam apámat, és nem is hiányzik a társasága. Soha nem szerettem hazamenni, de illendőnek tartottam. Sosem tetszett neki a vőlegényem, és szerinte máshoz kellett volna mennem. 25 évesen házasodtam (ma ez korai), és ezért is kiakadt. Arról inkább nem is írok, hogy nem jött az esküvőre, ezt még eltűrtem. De mi elmentünk bemutatni az első unokáját, a férjemet nem engedte be a házba, úgyhogy ott álltunk a kapuban, és amikor lefitymálta az első gyermekemet, úgy döntöttem, nem leszek birkatürelmű, és a karomon a gyermekemmel elindultam a kocsink felé. Amikor András beindította a motort, ordított az utcán, hogy szálljak ki a kocsiból, MEGTILTJA, hogy vele menjek. 26 éves, felnőtt nő voltam, nem kamasz. Egy év alatt sem gondoltam meg magam. Anya meghalt sajnos, ő mindig visszatartotta. Ne haragudj, kérdező, de ezek után én nem megyek oda vissza, és igen, ezek után hallgass a neve. Háborogjon annak, aki meghallgatja. Tartson kutyát, annak annyit okoskodik, amennyit akar. Nem szép szavak, de hát ez a véleményem.