Egy szülő tényleg csak ennyit érdemel?

A gyerek nem kérte, hogy világra jöhessen, ti akartátok. A gyerek nem kért erőn felül semmit, ti adtátok. Nem kérte, hogy mindent tegyetek meg érte, ti tettétek. Nem hinném, hogy szép dolog ezt felhánytorgatni, ha adtátok, miért nem önzetlenül adtátok. (Mert ez nem önzetlenség, amit írtál.)

Mindenki annyit adjon, ami nem esik nehezére, és amit nem követel vissza. A gyerek majd megadja ugyanezeket a saját gyerekének.

Az, hogy te mindent megtettél, nem jogosít fel arra, hogy a gyerektől megköveteld, hogy a te életedet élje. Élje a sajátját, te meg a tiedet.

Ha ebben a szellemben nő fel a gyerek, példamutatással, szeretetben, hiszem, hogy nem fog később elfordulni a szüleitől. De ha te hálát vársz azért, amit rákényszerítettél, mert neked jó volt, az bukta. A szeretet nem azt jelenti, hogy azt adod a gyereknek, ami szerinted jó neki, hanem ami szerinte jó. Az ilyen gyerekek nem fordulnak el a szüleiktől.

És hát... ki nevelte őket olyannak, amilyenek...??

"Felneveli a gyerekeit, mindent megtesz értük, megad nekik, sokszor erőn felül is."

Ezt úgy írtad, mintha olyan nehezedre esne.

Holott valószínű a gyerek nem csak becsúszott, hanem tervezve volt.

Akkor miért kell ezeket annyira kiemelni? Te akartad, és valószínű tudtad is, hogy mivel jár. Hogy fel kell nevelni, és mindent megadni neki.

A másik részéhez nem kommentálok semmit már írtak előttem bőven.

Én csak ezt nem értem, mikor mindenki úgy oda van hogy : Jajj én felneveltem, megadtam mindent stb... ÚÚÚ ez akkora nagy dolog?

TE VÁLALTAD.

Azt senki nem állította, hogy a szülőnek nincs joga alapvető erkölcsöt és érzelmeket elvárni a gyermekétől, mert ez nem igaz.

De még mindig ott tartunk, hogy ha tiszteled és szereted a gyermeked, akkor az később visszajön. Persze mindenki azt mondja, ő éppúgy nevelte, de csak később bukik ki, hogy ez nem igaz: mint jelen esetben.

Te úgy beszélsz ezekről a dolgokról, mintha a gyermeki hála és szeretet valami kötelező dolog lenne, amit cserébe vársz azért, mert felnevelted. És jön ismét a: nem a gyerek akart megszületni.

Közhely igen, de épp azért közhely, mert igaz: te akkor tudtad, hogy egy gyerek mekkora áldozatokkal vár, és vállaltad is ezeket - de vajon már akkor lefektetted, hogy cserébe vársz is valamit?

Különben, miért vethették volna fel a gyerekeid, hogy te vagy az anyjuk, hanem azért, mert hiányt szenvednek valamiban - és itt nem anyagiakra gondolok-, vagy mert tőled igazságtalanul kapták meg, hogy valamiféle ellenértéket vársz, amiért élhetnek?

Persze, hozzáteszem, kamaszgyerekektől nem is nagyon lehet tiszteletet elvárni, ez biológiai-lelki sajátosság, meg kell várni, míg benő fejük. Lehet, hogy nem élmény,de tiszteletlen, haveros, szülőt leszaró lázadókorszakot is vállaltad, amikor világra hoztad.

Tehát nem tiszteletet elvárni nincs jogod, hanem felhánytorgatni, ha valamiért ezt nem kapod meg, az ugyanis a te hibád. Persze, mindenen lehet javítani...