Mi a probléma velem? A családban miért vagyok ennyire más?
Szeretnék segítséget kapni, hogy miért vagyok ennyire más mint a családtagjaim? Sőt még azoktól is akikkel párkapcsolatban állnak a családtagjaim. Mindenki úgy viselkedik mintha egy előre beütemezett élettervet kellene követniük, és ha olyan szituáció adódik ami ettől eltér, akkor inkább bele sem fognak/elutasítják/nem tetszik nekik. A lényeg hogy kifogás kifogás hátán.
Ezt úgy kell érteni, hogy példával is szemléltessem. Rendelek egy csomagot, amit mindenféle kifogásra hivatkozva nem tudnak átvenni. Pedig ezt még tovább is szeretném postáztatni. A második lépésig legtöbbször el sem jutok velük.
Kirándulások kilőve bárhova, random kocsikázás sem játszik mint ahogy az sem, hogy egy közös esti társasjátékot össze hozzunk vagy egy házibulit.
A megszokott életükben benne vannak, amit szinte órára pontosan behatároltak maguknak. 10 órakor sütőben az étel, munka előtt egy nappal csak fekvés mert következő nap kezdődik a munka. Az is szigorú szabály a legtöbb családtagomnál, hogy ágyban kell lenni este 10 órára és reggel felkell kelni már 8 órakor.
Ha bármi probléma kerül eléjük ami csak kicsit is megborítja a napi rutint már nem tudnak vele megküzdeni.
Ellenben az én életstílusom olyan, hogy spontán történnek a dolgok. Nem szabok időkorlátokat, hogy 12 óra alatt be kell vásárolni, mert mondjuk 16:00-ig meg kell főzni. Néha éjfélkor ugrok el hozzá valókért.
Ha 10 előtt kelek fel, egész nap fáradtnak érzem magam. A napjaimat kinyújtom hajnal 2-3 óráig. Nem probléma számorma felülni a motorra télen, vagy esős időben sem, hogy ki mennyek motorozni.
Spontán házibuli vagy egy jó este össze hozása sem probléma akár az utolsó pillanatban is. Szóval nem töltök a szervezéssel 2-3 hetet, hogy aztán unott fejjel üljem végig hogy azt várjam mikor lesz vége.
Ez a két stílus annyira üti egymást, hogy nem tudok kijönni így senkivel. A szememben olyanok mintha egy előre beütemezett gépek lennének, akikre nem számíthatok soha, nem oszthatok meg velük semmit, soha nem lehetnek az életem részei. Már-már mintha elutasítást kapnék.
Eddig nem láttam ezt problémának, mivel a szüleim házában az volt amit ők mondtak. De elköltöztem már lassan 7 éve és mostanra bontakozott ki végre a személyiségem teljesen.
Voltatok már hasonló helyzetben? Van erre megoldás? Megtörni sajnos nem lehet őket, mivel annyira bele vannak szokva már ebbe. És sajnos bele tartoznak a szüleim, testvérem,volt barátaim.
válasza:Szerintem ha külföldre megy az ember, akkor utána mindig más ember tér vissza. Örülök, hogy a számodra pozitívabb énedet találtad meg.
Nem hiszem, hogy ez egy egyoldalú kapcsolat. Legalábbis még szerintem érdemes próbálkozni, hiszen nem tettek veled semmi durván rosszat, a családod.
Lehet csak rosszul kommunikáltok és sokmindent nem tudsz róluk, pl hogy milyen volt a gyerekkoruk, fiatalkoruk, milyen nehézségekkel küzdöttek , hogy így mostanra "robotokká" válltak.
Ha már ezt a kérdést kiírtad biztos hogy fontos számodra.
1. Azért fontos, mert tényleg szeretnél velük tartósabb-idillibb kapcsolatot kialakítani, szeretnéd azt érezni, hogyha hazamész, akkor otthon vagy a családoddal, akiket szeretsz és ez kölcsönös.
Ha ezért, akkor szerintem kezdeményezz te egy kicsit.
Ha kicsit "spontánabb" életet élsz, akkor valószínűleg ők csak ezt látják, hallják, hogy bulik, motor, fun. Lehet azt érzik túlságosan megváltoztál.
Nem tudom. Nekem csak olyan tapasztalatom van, hogy én is elköltöztem külfüldre és a Social Medián nyilván, mint mindenki, csak a jó dolgokat posztolgattam ki. Bulik, motor, fun ..:) nyilván ez a való életben nem így nézett ki igazából, de senki nem gondolatolvasó és nyilván nem gondolnak bele, hogy neked mennyire nehéz. Szerintem kicsit kezdj megnyílni, kicsit kedvesebb és kezdeményezőbb lenni, még akár nyomulhatsz is és ha nem olyan reakciót kapsz, mint amire számítanál, akkor sem megsértődni hanem próbálkozni, addig amíg ott vagy. Ha tényleg nagyon szeretnél a kedvükbe járni, akkor próbálj olyan programot kitalálni, amit ők szeretnek. Vagy csak a vacsoránál dicsérni őket. Vagy valami hasonlót...
Ha tényleg úgy érzed nem használ, de te mindent megpróbáltál, akkor csak szimplán ez van. De szerintem egyik család sem hidegül el ennyire ok nélkül.
2. Azért fontos, mert lelkiismeretfurdalásod van, hogy nem érdeklődtél felőlük annyit, vagy egyszerűen csak nem érdekelnek már annyira, amivel nincs baj, felnőtt vagy, nem alakul ki mindenkinek szoros kapcsolata a szüleivel, már van saját életed, , csak szerintem ne őket okold fölöslegesen, hogy ez "egy oldalú"
Nem tudom, nekem ez a véleményem.
Megváltoztatok, más életcélok, más élet, de mégis csak a családod. Szerintem ilyet azért nem kéne gondolni, hogy " ezeket az embereket távol tartom magamtól".
Azért kívánom, hogy kialakuljon egy jobb családi hangulat.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!