Miért kell haragudni rám, amiért megkérte a párom a kezem?
Több, mint 2 éve együtt vagyunk, együtt is élünk már. Júniusban közösen vettünk telket, ha minden igaz, tavasszal kezdődik az építkezés is. Nyilván beszéltünk már a távolabbi tervekről is, esküvőről, kisbabáról, de én sosem erőltettem, hogy ő mikor vegyen feleségül, vagy jegyezzen el.
Novemberben viszont teljesen meglepetésként ért, mikor feltette a "nagy kérdést", de örültem azért.
Mostohatesómék 11 éve együtt vannak, évek óta minden családi összejövetelen megy a kérdezősködés, hogy mikor lesz már esküvő és olyankor ő is nagy szemekkel néz a párjára, mintha azt várná, hogy ott helyben letérdel és eljegyzi. Plusz már engem is megkért többször nyaralások, utazások előtt, hogy kérdezzek rá a párjánál, tervez-e valami ilyet és már ideadta az egyik gyűrűjét, hogy azt adjam oda a barátjának, nehogy rossz legyen a méret. Mindig lerázott, hogy "korai még erről beszélni", meg hogy nem tervezi egyelőre és ne adjam oda a gyűrűt, mert csak elhányja. A mostohatesóm is célozgat neki mindig, pl. hogy a kedvenc műsora a "Mondj igent a ruhára", de hogy ő igent mondana másra is. Vagy hogy ő az éttermekben már minden desszertet szét fog túrni, hátha lesz valamelyikben egy gyűrű. Nagyon kínosan teszi a megjegyzéseket már évek óta, a család szerint a srácnak esze ágában sincs elvenni feleségül.
Karácsony előtt volt az eljegyzési vacsink a családdal, hívtam őket is, de lerázott, hogy hát neki ehhez nincsen kedve. Utána kitettem Instagramra egy képet a párommal, arra annyit írt üzenetben, hogy akkor mostantól naponta kell néznie a cirkóniás ujjamat? Mondtam, hogy nem és megnyugodhat, nem cirkónia. Ezen felfújta magát, hogy én az orra alá dörgöltem, hogy nekem gyémántgyűrűt vettem 2 év után, közben ő több, mint 10 év alatt egy ígéretet sem tudott kicsikarni a barátjából.
Karácsonykor is találkoztunk, mi direkt egy szót sem ejtettünk erről a párommal, ők meg elkezdték mondani, hogy hát igen, ők is szórhatnák ki a milliókat ékszerekre és esküvőre, de nekik fontosabb a közös jövő építése és hogy nem egy papírtól leszünk boldogabbak.
A szüleink meg csak néztek, hogy mi a gond... Utána most anyukám visszahallotta az anyósától, hogy a mostohatestvérem HARAGSZIK, mert én szerinte direkt hamarabb lettem menyasszony, hogy az orra alá dörgölhessem és hogy a párját rossz fényben tüntessük fel az ünnepek alatt.
Érdemes lenne keresnem szerintetek? Hogy tisztábban lásson és ne utálkozzon feleslegesen?
nektek gratulálok, sok boldogságot!
a tesónak meg üzenem, hogy nőjön fel, és döntse el mit akar, ha társat és esküvőt, majd lesz szíves hozzá embert találni, ha életképtelen kisfiút nevelgetni, akkor neki is gratulálok, helyben van.
szrd le őket, most őszintén, egy bosszantó tinilánnyal és egy sértődött ötévessel nem nagyon tudsz mást csinálni, akkor se, ha felnőttek testében élnek. nem a te feladatod boldoggá tenni vagy akár felnevelni őket.
Az 5. kommentre reflektáltam, ahol írta a válaszadó, hogy ne beszéljünk előtte az eljegyzésről. De mi nem beszéltünk, ők hozták fel...
Az az igazság, hogy nekik ez az első kapcsolatuk. Még kamaszként jöttek össze, most vannak a húszas éveik közepén. Tehát elkésve semmiről sincsenek, de elhiszem, hogy ennyi idő után azért várja az ember lánya a lánykérést, ha olyan beállítottságú. Ő meg főleg az, már 18 évesen, az érettségi ebédjén is mondogatta, hogy este a barátja valamiről beszélni akar, tuti gyűrűt vett neki. Közben meg nem, csak azt akarta mondani akkor, hogy nélküle akar menni a Balaton Soundra...
Utána az összeköltözés is erősítette benne azt, hogy hamarosan lánykérés lesz biztos, mert hát mi másért akarna vele összeköltözni. És azóta sem történt semmi. Elhiszem, hogy rossz érzés, de ha még 10 évig nem lesz menyasszony, addig én se gondolkozzak családalapításban és egyebekben?
De amúgy miért pattog ezen a nővéred ilyen sok ideje? Legtöbbünk szerintem fellélegzik az érettségi után, hogy nem bukott meg a közép matekon, nem hogy még lánykérés legyen 18 évesen...
Egyébként mi változna, ha mégis megkérné a srác a kezét? Sem az életük, sem a kapcsolatuk nem lenne jobb. Egy haldokló párkapcsolatot csak tetéz egy ilyen esemény, de nem gyógyír. Ez teljesen olyan, mint azok a nők, akik egy kihűlt kapcsolatra akarnak gyereket, hogy az “majd összetartja a házasságukat”, aztán két év múlva már szingli anyukaként mehetnek az első szobakonyhás albérletbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!