Ha láttok olyan gyereket, akiről tudható vagy látszik, hogy rendezett családban él, és boldog szeretetteljes gyermekkort tud megélni, olyankor nem szorul el a szívetek, hogy nektek ez nem adatott meg?

Igen, de igyekszek nem rágódni rajta, próbálok minél kevesebbet gondolkozni ezeken a dolgokon és mindig próbálok kitalálni valamit hogy egyre feljebb jussak az életben, minél több penzt keressek stb

Viszont a múltra való visszatekintés soha nem szabad hogy elvigyen ami történt megtörtént és én mindig próbálok arra gondolni hogyha más lett volna a gyerekkorom nem ugyanaz az ember lennék, persze jobb lenne ha lett volna esélyem egyetemre menni vagy tudtak/tudnának segíteni a szülők és nem a nulláról kene egyedül felhúznom magamat, de ez van nekem ezt dobta a gép.

Abból kell dolgozni ami van.

De igen, mindig eszembe jut olyankor, hogy az én gyermekkorom mennyiben más volt. Elég gyakran beugrik egy egy kép, arról, hogy milyen volt a gyermekkorom. Ez nem tudom, miért van.

Most ne menjünk bele abba, hogy van akiknek nincs szülő, se ház,stb.

Persze azokat szívből sajnálom, tudom az én helyzetemtol is van rosszabb!!!

Szóval.Az én gyermekkorom igazából nem volt valami felhőtlen, ez a szüleim mindennapi veszekedései, apám alkoholizmusa miatt alakult így

.Gyerekként sok verekedést láttam és csúnya szavakat hallottam.

Mivel apám nem tett meg Mindent annak érdekében, hogy mindenünk meg legyen, azt láttam, hogy anyám jön-megy (dolgoztak mindketten, de kevés volt az a pénz, öten vagyunk testvérek ...) szóval kéregetett,hogy legyen enni valónk.

Szóval sokszor volt, hogy nem volt főzve, és nem volt megfelelő ruhánk iskolában.

Csendes,szégyenlős visszahúzódó lány lettem, aki olykor rögtön pattan, mert az ideg, a veszekedés vele rögzült az évek során az emberbe! :(

Hiába voltam jó tanuló, nem voltak meg az anyagiak ahhoz, hogy iskolába tudják járni. Nagyon sokat hiányoztam. Volt, hogy bérletre sem maradt pénze anyámnak,és ha mégis menni tudtam, akkor enni valóm nem volt, mert a tartozások...

Erre vissza gondolni nagyon nagyon szívbe markoló!!

Nagyon mélyen voltunk,de ez anyámék hibája, hogy nem mentek jobb munkahelyet keresni... Bele kényelmesedtek ebbe a hátrányos helyzetbe!!

Örülök, ha olyan gyereket látok, akik szeretetet és mindent megkapnak a szüleiktől, olyan kézzel nem fogható dolgokat IS, amiket én nem kaphattam meg.

Igyekszem felnőttként mindent megtenni, hogy az én születendő gyermekem ne tudja meg, milyen az, amikor nincs...

27/N

Nem. Nem szoktam irigykedni.

Sőt, eleinte inkább furcsáltam, hogy a legjobb barátnőmnek mást jelent a család és nekem is.

Aztán kiderült, hogy ők se tökéletesek, de mivel én rá voltam szorulva a felnőtt gondolkodásra így rengetegszer adtam neki tanácsot vagy tippet. Vagy csak tudtam bíztatni. Ebben pedig úgy gondolom, hogy nekem van előnyöm, hisz én már ennyi idősen olyan dolgokat tapasztaltam és tanultam meg kezelni (pl. 15 évesen nyugodtan felhívni a mentőt éjjel, hogy jöjjenek ki, mert anyukám rosszul van), amiket sokan felnőttként se tudnak.

Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya, de jó ha tudjuk segíteni egymást.

Van bennem is. Irigység főleg.

Egy-két jó van ebben. Negatív példának jó volt, próbálom szem előtt tartani, hogy én semmi esetben ne legyek ilyen a szeretteimmel és az esetleges jövőbeli szeretteimmel se. Talán ez majd jobb emberré tesz.

Illetve a hasonló körülmények közt élőkkel való rokonszenvem is erős, ha utcán látnék ilyet, lehordanám a sárga földik a "kedves szülőt".

Én is megértelek. Nem volt jó gyerekkorom, és az egy dolog, amikor látok más gyerekeket normális szülőkkel, körülményekkel, de amikor a saját, 17 évvel fiatalabb féltestvéredet látod, hogy mennyivel normálisabban bánik vele anyád és mennyivel több mindent megkap, na az az igazi késszúrás.

Persze, az én anyám is kikéri magának (üvöltve egyébként), hogy az nem is úgy volt, rosszul emlékszem, sőt direkt hazudok, mert nekem aranyéletem volt...

Én most kezdtem terápiára járni, és még az elején tartok csak, de sokat segít. Neked is ezt ajánlom, mert van, amit nem lehet csak úgy magunktól elfogadni/feldolgozni.