Ha láttok olyan gyereket, akiről tudható vagy látszik, hogy rendezett családban él, és boldog szeretetteljes gyermekkort tud megélni, olyankor nem szorul el a szívetek, hogy nektek ez nem adatott meg?
válasza:A kocsi nem munkaeszköz volt, csak egy kocsi, amivel közlekedtünk, de majd belefultunk az adósságba, szalonból kihozott autó viszont kellett, amit alig bírtak fizetni.
A külön szoba pedig igenis szerintem kell egy gyereknek, mégha testvérrel együtt is. Én egy olyan szobában aludtam egy számomra rövid heverőn, ami egy átjáró szoba volt, mindenki ott közlekedett, reggel öltözni se tudtam normálisan, mert mindig bejött valaki. És ezek mind azoknak voltak az éles példái, hogy a szüleimet nem érdekelte, hogy milyen gyermekort biztosítanak. És ahogy írtam, volt rengeteg munka, vesszővel hurkásra verés, mert nem akartam sörért menni a kocsmába. Szeretet, ölelés, dícséret...ha nagyon erősen gondolkodom se jut eszembe. Kritika, gúnyolás és rengeteg bántás pedig rengeteg. Nem magyarázkodni akarok, de senki ne bírálja felül, hogy rossz volt-e a gyeremkkorom, mert ezt csak én tudom és én érzem.
Írtam, hogy nem ezzel foglalkozom állandóan, de néha rámtör az érzés, mert nehéz elfelejteni ezeket, és belefacsarodik a szív időnként, hogy de jó is lett volna egy szép gyeremekkor. Csak arra voltam kiváncsi, más is szokott-e szomorú lenni ilyen érzések maitt. Persze gondoltam, hogy lesznek majd olyan válaszolók, akik szerint baromság és nyafogás és majd ők jól megmondják. Kérem ők ne válaszoljanak. Köszönöm!
válasza:Nem mérvadó? Mégis milyen gyerekkorod lett volna saját szoba nélkül?
Hova/hogyan hívsz át barátokat, tiniszerelmet? Hol van privát szférád? Bocsánat, de 14 éves tinédzserként még maszturbálni sem tudnál egyet nyugodtan...
válasza:Én már 50 éves vagyok, de bennem is kristálytisztán él a sok negatív emlék. Bántalmazás, verés és ordibálás, szegénység, alkoholizmus.
Gyűlölöm őket. Szerintük jó gyerekkorom volt...
Még most is lehúzó, negatív ģecik.
Szerencsére az én életem teljesen más és a gyerekeim jólétben, szeretetben, törődésben élnek.
válasza:Közel az ötvenhez elmondhatom, a mai napig emlékszem minden megaláztatásra és bántalmazásra. 18 éves koromra lelkibeteg idegroncs lettem, de az utolsó pillanatban elmenekültem. Egy évtizedbe került talpra állni.
Sajnos az emlékek és az érzések megmaradnak, de az, hogy hogyan kezeled őket, az már rajtad múlik.
Igen, ha látok boldog gyerekeket, van egy tompa fájdalom és hiányérzet még mindig. De sokkal erősebb az, hogy örülök, hogy annak a gyereknek nem kellett átélnie azt, amit nekem. Így is van még elég szenvedő a világon.
Én a saját gyerekeimmel pótoltam be a hiányzó emlékeket. Készültem, mert pl. fogalmam sem volt, hogy milyen az, ha simogatnak és megölelnek, így amikor az első gyerekem megszületett, "tanulnom" kellett, hogy simogassam és ölelgessem. És sok hasonló apróságot tudnék még írni, ami ha összeáll, kiad egy nyugodt, boldog gyerekkort.
A gyerekeim már felnőttek, ők azt mondják, jól csináltam.
De igen, ha gyenge vagyok, időnként még mindig feltör bennem is és tud fájni.
Amúgy megbékéltem vele. De hosszú ideig tartott.
válasza: válasza:Nekem sem volt saját szobám, még tiniként sem, mert anya inkább az én szobámban aludt nem az alkesz faterom mellett...
Kérdésre válaszolva, nekem nem a saját fájdalmam jut eszembe, hanem hogy ha majd gyerekem lesz, ő is ilyen boldog és kiegyensúlyozott legyen, mint akiket látok.
Ami még szomorú számomra, hogy anyám pont valamelyik nap celozgatott rá hogy nekem mikor lesz gyerek, miután én mondtam neki hogy ahhoz pénz és megfelelő anyagi helyzet is kell, azt mondta "ha ezen múlt volna, egyikünk sem születik meg" (van tesóm is). Na mindegy ez nem ide kapcsolódik 😅
válasza:Nem "irigykedés", nem gondolom, hogy bárki rosszat kívánna egy gyereknek.
Inkább csak feltéphet sebeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!