Bűntudat a gyermekeim felé. Jart már így valaki?

Én is 15 voltam, amikor a szüleim végre felismerték, hogy jobb lenne, ha elválnának. Elhúzódott, felnőtt voltam, mire jogilag is döntés született.

Az a helyzet, hogy nekünk gyerekként se adott semmit a család, és utána is csak annyi változott, hogy a szüleink normális emberekként tudnak egymással beszélni azóta. Na nem egyik napról a másikra, sok évnek el kellett telnie hozzá. És rengeteg érzelmi intelligenciára volt szükség, hogy tudjuk kezelni a helyzeteket.

Soha ne érezz bűntudatot a döntésed miatt! Nagyon jól tetted, hogy nem áldoztad fel az életed a gyerekeid miatt, akik amúgy is felnőttek és repülnek ki a saját életükbe. Majd ők is tapasztalnak, jót is, rosszat is, és meg fognak érteni mindent.

29f

En pontosan a gyerekeim miatt nem váltam el.Azt értem el vele, hogy a férjemnek sikerült még õket is befolyásolni.Hiába áldoztam magamat égy nulla lettem a családom szemében.Rettentõen fáj, de csak magamban õrlõdök.

Helyesen cselekedtél,hogy elváltál és nem türted az alázásokat.