Miért beszélnek úgy a szűlők a gyermekeikkel, mint egy kutyával?

Nem tudom milyen nevelést kaptak az előző válaszolók, de felvilágosítanálak titeket, hogy ez nem egy normális dolog! Nekem is van gyermekem, igen, néha úgy ki tud borítani 2 perc alatt, mint senki mást, de nekem az a feladatom, hogy megkeressem az okot arra, hogy miért viselkedik így. Az a dolgom, hogy egy okos, kiegyensúlyozott, egészséges önbizalommal rendelkező embert neveljek belőle, aki tudja, hogy számíthat rám. A "hülyegyerek" lerombolja az önbizalmát, a "gyere ide azonnal/megverlek" megfélemlítés, a "takarodj, stb" azt jelenti nem számíthat rá. Így hogy alakul ki a bizalom? Jó duma a szülőket tisztelni kell, de miért ne kéne nekem is tisztelnem a saját gyerekemet? Csak mert én szültem? Elárulom, hogy egy babának sem leányálom megszületni! Vagy mert én vagyok az idősebb (okosabb)? Ő sem buta, csak még kevesebbet tud, a kettő NEM ugyanaz! Vagy mert nagyobb, erősebb vagyok? Ilyennel azok jönnek, akik érzik, hogy verbálisan alul maradtak.

Érdemben sajnos nem tudok válaszolni a konktét kérdésedre kérdező, de az nekem is és rengeteg ismerősömnek feltűnt, hogy az Y generáció szülei - és talán a korai X - többségben sajnos így nevelte gyermekeit. Ezek a gyermekek akik mára felnőttek viszont sokkal több türelemmel, megértéssel nevelnek, talán pont azért, hogy ne kövessék szülőik példáját.

"Mert képzeld el, mi lenne, ha nem beszélne így veled, nem verne meg, nem nevelne meg? Hát erről beszélek."

Lássuk csak... Anyától nem kaptam sose egy szobafogságot se. Sose ejtett el felém még egy ennél kulturáltabb sértést se. Verés meg? Egek! Az apám egyszer ütött meg, utána úgy kihajította Anya, hogy a lába nem érte a földet. Mi lett?

Mindig én voltam a legjobb tanuló az osztályban.

Mindig mindent megosztottam vele, nem voltak titkaink.

Sose volt olyan, hogy pár óránál hosszabb ideig haragban lettünk volna.

A konfliktuskezelésünket mindig mindenki irigyelte.

Akármilyen probléma adódott az életben, értelmesen le lehetett kommunikálni, megoldást lehetett rá találni.

Sose produkáltam olyan hisztiket és már csak azért is műsorszámokat, amiket a tinédzsereknél tipikus velejárónak ítélnek.

Rendszerető vagyok, szervezett és következetes.

Hezitálás nélkül a védelmére keltem mindig szóban. Tizenöt-tizenhat évesen egyszer nekimentem volna ököllel is annak, aki szemét volt vele, csak visszahúzott.

Amit te felsoroltál, az nem normális, hanem testi-lelki terror, nem utolsósorban pedig paragrafus szinten is büntetendő. Akik ezeket csinálják, azokat ki kéne vágni egy lakatlan szigetre, hadd csépeljék egymást. Az a felnőtt, aki testi vagy lelki erőszakot alkalmaz egy gyerek ellen, egy tehetetlen, ostoba és gyenge ember, aki kevés hozzá, hogy érett, értelmes módszerekkel kezeljen egy felmerülő konfliktust.