Miért beszélnek úgy a szűlők a gyermekeikkel, mint egy kutyával?

Az én szüleim is így beszéltek velem, voltak ennél cifrábbak is, mellé még vertek is. Voltak kedvenc helyeim ahova eltudtam előlük bújni, hogy ne lássák ahogy sírok. Én igyekeztem mindig nagyon jól tanulni, versenyekre jártam és fellépésekre amikre sose jöttek el. Tini koromban volt egy pont amikor nem bírtam tovább már az otthoni helyzetet és a suliban lévő nyomást sem, ha lehet így mondani akkor összeroppantam, na az egy kemény időszak volt. Természetesen semmi önbizalmam se volt, nem mertem a véleményemet elmondani senkinek, nem álltam soha ki magamért, féltem az emberektől is, sokat voltam ezek miatt célpont a többi gyereknek és ők is piszkáltak.

De senki nem gondolná a szüleimről, hogy így bántak velem. Akkor se tudták mások (csak a közeli rokonok, de ők nem tettek semmit).

Egyébként apám és anyám szülei nem verték őket, az apai mamámat és dédimet imádtam, náluk kedvesebb embereket nem ismertem. Szóval fogalmam sincs, hogy lettek ilyenek.