Bűntudat a gyermekeim felé. Jart már így valaki?

Nézd mindenki egy idilli szép családra vágyik, és most nekik nincs meg ez. ez felnőttként is lehet szívén uti az embert. Nekem is felnőttként váltak el a szüleim, ráadásul haragban, és azóta is megy a karácsonykor kihez megyünk előbb zsarolás, és pár év utan már elegem lett beloluk...

Hoztál egy dontest, a gyerekeidnek meg ez a véleménye, mert őket rosszabbul erinti... és? Nem tudsz tenni semmit, neked meg így volt jobb.

Legfeljebb segítesz nekik, hogy a saját csaladjukat jobban össze tudják tartani.

Ami megtörtént, az megtörtént. A megtörténtet nem megtörténtté tenni nem lehet. Abból kell kiindulni, ami a pillanatnyi helyzet. Most már mindkét gyereked felnőtt, élik a maguk életét. A lelkiismeretfurdalásod fölösleges aggodalmat okoz neked, hiszen elhidegültetek egymástól a pároddal.

Számításaim szerint nem vagy olyan idős, hogy ne kezdj új életet más férfivel, akivel boldog leszel.

A túl lelkiismeretes szülők,hajlamosak magukat emésztési felesleges dolgok miatt.Nyugodtan mond a gyerekeknek,minden tőled telhetőt megtettél.Csinálják jobban okosabban a saját felnőtt életüket.Nem rontották el semmit.A kicsi is 20 már ha jól számolom.Kész a felnőtt életkezdésre.Egyre többet leszel nélkülük.Inkább a saját jövőjét tervezgedsd.Én nem váltam el,de a gyerekek miatt volt büntudatom.Sokat agyaltam, hogy mindent ki csináltam?Mi az ami kimaradt a gyerekkorból,mit kellett volna másképp, jobban.

Szerintem ezen mindenki átesik akinek felnő a gyereke.És szerintem nincs jelentősége, hogy elvált vagy sem.Én úgy látom utólag hogy ez picit gyász.Nehéz elfogadni, hogy nem kisgyerek a gyerek.De úgy végül is ez volt a cél.Felnevelni, segíteni nekik, hogy mint önálló felnőtt egyén éljen.

Akkor feltettem magamnak a kérdést.Most mi bajom?

Nézd a gyermeket,jó munkát végeztél.Felnőtt tagja a családnak,megtalálta a helyét a társadalomba.Bocsánat, hogy hosszú lett.

Ne hagyd, hogy bűntudatot keltsenek benned!

Nagyon jól tetted, hogy elváltál.

Ismerősöm megvárta, míg a kisebb gyereke is "kirepül", és amikor meghallotta, hogy a szülei válnak, így is kiverte a "hisztit", pedig látta, hogy a szülei sosem éltek jól.

Ezzel szemben az én szüleim még óvodás koromban elváltak; szerintem messze én jártam jobban.

Nyilván nem sikermenet egy válás, senkinek nem az, de szerintem felháborító, hogy az azóta nagykorú, felnőtt gyerekeid teszik a mérleg két oldalára, hogy nincsenek hétvégi kirándulások - mondjuk annak árán, hogy az alapvető emberi méltóságot sem kapod meg a házastársadtól. Ennél több EQ-val kellene, hogy rendelkezzen egy 20/20-on év feletti ember. Mi akadályozza meg őket benne, hogy az apjukkal kirándulni menjenek, Veled pedig más programot csináljanak? Vagy a barátaikkal menjenek, ahogy ebben a korban inkább elvárható?

Ne mondd, hogy nem értél el semmit, mert nem igaz. Kiszabadultál egy emberi méltóságodban megalázó helyzetből és kapcsolatból, lehetőséget kaptál arra, hogy visszaépítsd az önbizalmadat. Ha több évig tartott ez a helyzet, szerintem még többet is megélhettél + kibírhattál, mint más asszonyok.

"Gyerekeimmel is szoktam beszélni/ már csak a kisebbik él velem/ és annyira bűntudatom lett , mert azt mondták ha vissza tudnának menni az időbe most nem támogatnak h elválljak."

Nem lehet, hogy azért mondják, mert látják, hogy "semmi sem jön neked össze" ?

Nekem az írásodból az jön le, hogy te bántad meg és hiányzik a régi életed.

Lehet, hogy nehéz volt, de most nehezebb?

Semmiképpen se legyen lelkiismeret furdalásod, hoztál egy döntést, amit akkor jónak ítéltél meg. Néha jobb "rossz" döntést hozni, mint a kakiban maradni.

A gyerekeid apja (exférj) megtalálta a boldogságát? A gyerekek jóban vannak vele?

Az ember alapvetően önző lény, és nem direkt, de a gyerekeid most épp ezzel az önző részükkel okoznak neked bűntudatot.

Ha megpróbáltad megmenteni az előző kapcsolatodat és nem sikerült, és a végén kiléptél belőle, egy pillanatig ne legyen bűntudatod. Jogod van a boldogsághoz, és ezt idővel a gyerekeid is megértik.

Én azt tanácsolom, hogy ne engedj a lelki terrornak, fordulj a gyerekeid felé továbbra is szeretettel, és csináljatok több közös családi programot. Menni fog, szurkolok neked/nektek!

Ezen már kár rágódni. Ha nem léptél volna, akkor meg azon kattognál, hogy elszalasztottál x lehetőséget. A gyerekeid áldásod adták rá.

Inkább kapd össze magad és ismerkedj, mozdulj ki valamerre.

Az egyik válaszoló azt irta, hogy lehet azért érzed ezt,mert egyedül maradtál és kapcsolatod sincs.En is igy gondolom.Talán azt érzed,hogy mégsem sikerült ugy az életed,ahogyan elképzelted.Az exednek van uj kapcsolata?Nem az fáj neked,hogy szép házasságban él?

Nem mindig az számit,hogy a másik szeret-e vagy nem.Végülis jól éltél mellette.