Hogy lehet elfogadni azt, hogy egy rossz családba születtünk? En nem tudom.
Apai ágon rengeteg a mentális betegség, volt öngyilkosság is. Az “apám” egy tipikus életképtelen, szemelyisegzavaros beteg féreg, soha nem tudott elköltözni a szüleitől, egesz életében ordított vagy bőgött, mint egy kislány, az ilyeneknek meg kellene tiltani, hogy gyereke legyen. Nyilván nem is terveztek. A nagymamám nevelt fel, aki a frusztrációt rajtam vezette le, egy tökéletes zseni gyereket akart belőlem csinálni. Valószínűleg emiatt is, mar gyerekkorom óta kenyszerbeteg vagyok es szorongok. Az anyám traumatizalt, ezért képtelen érzelmeket kimutatni felém, az apja egy undorító alkoholista állat volt, olyan gyerekkoruk volt, ami miatt sírni tudnék... az anyám nem fogja fel a mentális betegsegeimet es sokkal fontosabb neki a barátja, mint en.
Ezen kívül rendkívül szerencsétlenül alakultak sorsok a családban, több nő is egyedül maradt, gyerek es férj nélkül, vagy egy agresszív állathoz mentek hozza. Az unokatestverem drogfuggo lett. En is total életképtelen vagyok, 4!!! féle mentális betegségem van. A szoc. Fóbiát leszámítva. Soha nem tudtam kapcsolatokat kialakítani, nem is találkoztam megfelelő emberekkel, sem barátaim, sem kapcsoltom nincsenek, párkapcsolatom nem is lehet, 26 vagyok es meg soha nem volt.
A legrosszabb, hogy egyke vagyok es senki nem érzi at ezt az élethelyzetet.
Ez jár a fejemben egesz nap, képtelen vagyok mar ezt elviselni.
Rengeteget bőgök, bántom magam. Az irigység is kínoz, látom, hogy mások milyen jo helyzetben vannak, normális családdal es megöl a féltékenység. Képtelen vagyok elviselni ezt az igazságtalanságot.
Én meg tudlak nyugtatni abban, hogy át tudom érezni a helyzetedet, nekem is eléggé hasonló a családi hátterem, mint neked. Long story short én is gyerekkorom óta szorongok, váltakozva vagyok depressziós vagy pánikbeteg, tízen sok éve pszichológus jàrok. Sok mindent feldolgoztam már, amitől javult az életminőségem, de én is rengeteget dühöngtem amiatt, amikor látom az olyan ismerőseim, haverjaim életét akiknek csak megszületni volt nehéz.
Sokáig dühös voltam emiatt amivel nyilván csak még nehezebb lett az életem, mióta ezt valamennyire elengedtem, azért ez a teher lekerült rólam.
Nekem az segített ezt valamennyire elengedni, hogy tudatosítottam magamban, hogy bármennyire is tűnik úgy kívülről, nem egy startmezőről indulunk. Nekem az, hogy ezt elfogadtam, sokat segített.
Nagy ölelést küldök neked, ès azt az üzenetet, hogy nem vagy egyedül, még ha sokszor úgy is érzed!
Nem emlékszem az elmúlt 3 évre
A covid meg a xanax annyira beütött hogy ez lett a hatása
Az elmúlt 3 évet itthon töltöttem netfüggőként
Igen, volt pénzem a korábbi munkából, most már nincs, el kellett adnom dolgokat, hogy legyen valamennyi
Abból sportolók a kaján
Nem tudom mi lesz ha az is elfogy
Az anyámmal már egyre durvább a kapcsolatunk, főleg ha iszik
A legrosszabb hogy örül annak hogy tönkrement az életem a covid miatt mert mindig is féltékeny volt amiért én külföldön dolgozhattam...
Az ágyból nagyon nehezen kelek ki, boltba is nagyon nehéz lemenni, sokszor nem eszem, de inkább nem megyek mert nagyon elfáradok közben...
hat ez van
Nemhogy 8 órát, amennyit kell, de fél órát sem tudnék végig dolgozni
És szó szerint nem érzem az időt, ez a kérdés olyan mintha tegnap írtam volna ki...
szerintem nem sok van már hatra és ezt most nem sopankodaskent mondom....
a legjobb az lenne ha éhezés miatt feladná a szervezetem, már kb 2 éve nem is menstrualok...
Én is kényszerbeteg vagyok.
Neked sikerült kigyógyulni belőle?
Oksi, csak hirtelen beugrott. Bocsi amúgy, hogy összekevertelek titeket, jobban visszaemlékezve az a kérdező totál el volt szállva, azért a te kommentjeidből nem ez jön le. 😀 Jah, volt itt egy kérdező, aki szerint mind meg vagyunk figyelve (nem tudom, konkrétan ki által), vannak irányított tündérmeseszerű életek, és valaki ugyanazzal a névvel írt kommentet Mazsikához ez pedig nála egyértelmű bizonyíték, hogy figyelve vagyunk. 🤣
Amúgy sajnálom, hogy azóta sem oldódott meg az ügyed. Sok szempontból sajnos hasonló az életünk, bár én azért maszkolok rendesen, jó kérdés, hogy miért... Nemrég hagytam ott én is egy ritka vacak terapeutát, aki heti 15 rugóért viccelődött debilen meg hitetlenkedett az érzéseimmel kapcsolatban, hogy szerinte "az nem úgy működik", szinte majdnem szétfeszült, hogy hiteltelenítse a megélt érzéseimet. Menjen az ilyen a f.szba... Jó lenne tudni mondani valami okosat, meg a közhelyes "menj terápiába" okosságot, de sajna az én életem is eléggé zátonyra futott és nem tudnám hitelesen ezt mondani.
" legrosszabb, hogy egyke vagyok es senki nem érzi at ezt az élethelyzetet." Ugyan. A felnott testverek mar csak illendosegbol szoktak beszelgetni, foleg mert szetszelednek. Tok lutri hogy kinek lesz Jo testvere. Nekem jol indult de felnottkent mar nem is beszelunk, a masikkal meg csak rivalizaltak.
Amugy a 2.resz illik ram is netfuggo ha lehet akkor az agyban vagyok es lesz.rok mindent enni is csak a minimumot. Nem tudom mit lehet ezzel kezdeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!