Hogy lehet elfogadni azt, hogy egy rossz családba születtünk? En nem tudom.

Azon nem tudsz segiteni hogy milyen csaladba szulettel de azon igen hogy neked milyen csaladod lesz.

Nalunk apam alkoholista es mindketto oregapam alkoholista volt, sot nagymamam is olyan csaladban nott fel hogy neveloapja alkoholisva volt, az o testverei is. Egyszoval a csaladban nagyon sok ferfi alkoholproblemakkal kuzdott. Vagyis nem kuzdottek ellene hanem csak folyamatosan ittak.

Apam soha nem epitett hazat, a penzt inkabb elitta, szerencsejatekra koltott es eros dohanyos. Anyam nem iszik, nem dohanyzik de azt a keves penzt amit keres nehezen tudja beosztani. Soha nem volt sporolt penzuk, mindig oreg autokkal jartak, en meg oreg hazban nottem fel ami sosem volt modern.

Most hogy elkooltoztem es megnosultem sokkal jobb eletet elek. A felesegem se n nem cigizunk, nem iszunk. A hazunk karban van tartva es igaz hogy mi sem vagyunk gazdagok de beosztjuk ugy a penzt hogy legyen sporolt penzunk, kozben ne elavult hazban eljunk, ne 40 eves agyon aludjunk. Van normalis autonk is.

Engem nem a családom határoz meg. Én mindig is úgy gondoltam, hogy én vagyok az aki csinálhatja másképp és megváltoztathat mindent. Egykeként még az egész családfának is vége szakadhat. Nem vagyok ám egy családcentrikus ember. Amilyen a családom, még jobb is lenne nekem nélkülük. Ha nincs módod teljesen megszakítani az érzelmi kapcsolatot velük, akkor erősen limitálni kell mindent.

A te belső békéd a legfontosabb.

A lényeg hogy sose vedd az ő szokásaikat, mintáikat, elveiket, gondolataikat, életszemléletüket.

Nem olvastam végig a kommenteket...

Nos kérdező, 26 évesen megtanulhattad volna, hogy az égvilágon senki, de senki se kíváncsi a nyavalygásodra. Meg az sem segít, ha sajnáltatod, vagy sajnálod magad.

Én is egy agyontraumatizált ember vagyok, nincsen egy stabil önképem, folyamatos hangulatingadozásaim vannak...stb (ki a f@52t érdekel???...). Lényeg a lényeg, sikerült eljutnom arra a szintre, hogy olykor abbahagyom a búm ajnározását, megpróbálom félretenni a tényt, hogy egy diszfunkcionális ember vagyok, és bár nincsen életcélom, de megpróbálok valami értelmeset csinálni, ennek hatására pedig elkussol bennem a méltatlankodó sértett énem és észre se veszem, de mégis élvezem, hogy kussolok és csinálom a dolgom. Szóval te is törekedj erre. Ne nyavalyogj, hanem kussolj és csináld a dolgod. A dolgod lehet valamilyen sporttevékenység, olvasás, kézműveskedés, kirándulás...stb, csak találj ki magadnak feladatokat, amik lefoglalnak, közben tegyél úgy, mintha mi sem történt volna gyerekkorodban, ha meg nem megy, akkor próbálj meg nagy ívben sz@rni rá. Ha már nem nyírod ki magad, akkor csinálj már valami értelmeset.