Hogy lehet elfogadni azt, hogy egy rossz családba születtünk? En nem tudom.

Egy jó pszichológus tényleg tud segíteni hogy elfogad saját magadat és családodat

Én is hasonló cipőben jártam gyűlöltem magamat mert cigánynak születtem és a családomat mert ők elége maradik és tanulatlanok és életképtelenek is de idővel megbékéltem a tudattal hogy míg élek előítéletnek leszek kitéve

Gyűjts össze egy kis pénzt és menj egy mangán pszichológushoz az segíteni fog :)

Sehogy. Nem elfogadni kell, hanem túllépni rajtuk. Hidd el megvan benned az erő hozzá, csak jelenleg még nem érzed. Én se véletlenül nem beszélek a fél családommal már 10+ éve...

Nagyon szívesen beszélgetnék veled, én nem sajnálom rád az időm, neked meg lenne egy kis elfoglaltságod. Milyen főiskolára jártál? Mi lenne az a munkakör, amit szívesen csinálsz?

szia, az utolsó nagyon szépeket írt.és csak gratulálni tudok neki.

Nekem a családomban akad jó ember is szerencsére, de amit leírtál, az is sajnos mind ismerős. Nem tudom, mennyi ilyen család van, de az én ismerőseim körében ez elég általános, pedig úgymond értelmiségi emberekkel barátkozom, ha ez ad valamit a dologhoz, tehát nem a társadalom peremén élő emberekkel. Gondolom, vagy bevonzzuk egymást a tudat alatti sémákkal, vagy pedig tényleg rengeteg ilyen van.

Sajnos én is sokat voltam magányos, de hosszú utat tettem meg, és végre, sok-sok év után egy csodálatos párkapcsolatom van. Sok nehézség volt az én életemben is, de valahogy kilábaltam sokmindenből, merítettem erőt innen-onnan, gyakran háziállatokból, mert más nem volt. Pszichológusnál is jártam, az egyik semmit se segített, inkább rontott a helyzeten, a másik viszont rengeteget segített harmadannyi idő alatt, szóval pszichológusfüggő nagyon, de én is beletettem a magam erőfeszítéseit. Olvastam sokat ezekről a témákról, személyiségzavarokról, diszfunkcionális családokról. Tele van a net, és most már rengeteg könyv is van a témáról. Előadásokra is jártam, stb. és érzelmileg viszonylag rendbe tudtam tenni magam, de ugye ez egy folyamat, szóval van még min dolgozni.

Az tényleg nagyon fontos, hogy költözz el a mérgező környezetből. Én is voltam nagyon szegény, de most már gond nélkül eltartom magam. Találj csak egy kis pontot magadban, amiben jó vagy. Pl. én társas kapcsolatokban, párkapcsolatokban sose voltam jó, de eszem szerencsére van, és ebben mindig is tudtam hinni. Ha máshol nem, tanulásban, munkában valahogy előbbre tudtam lépni, még ha voltak is akadályok. Legalább egy része legyen rendben az életednek, ha csak a legkisebb része is, pl. legyél mindig megfésülködve, megmosakodva, szépen felöltözve. Vagy legyen mindig rend a szobádban. Ebből kinőhet valami, mert egyre több része lesz rendben az életednek. Tényleg hagyd hátra a mérgező környezetet. Nem kell mindenki előtt játszanod a tökéletest, próbálj egy-egy ember előtt megnyílni. Én is sokáig titkoltam, és még ma is titkolom a borzalmakat a legtöbb ember előtt, de egy-egy ember előtt meg tudtam nyílni és ez fontos, mert így alakul ki az őszinte elfogadás, szeretet.