Miért tesznek úgy a szülők, mintha nem ők akartak volna gyereket?

Kérdező, természetesen segítse a gyerekét, de megint elment abba az irányba a beszélgetés, hogy egy olyan szülő, aki nem biztosít a gyerekének mindent az eletkezdeshez, akkor minden rossz, ami utána a gyerekkel történik, az a szülő hibája. Ez nem igaz.

Az meg, hogy ilyenkor előhúzzák az ilyen megsértett gyerkőcök a proli kártyát mutatja csak meg igazán, hogy az ilyeneknek mindegy is lenne, milyen a szülői háttere, mert akkor is beszűkült, irigy, tanult tehetetlenségben vergődő emberek maradnak, akik csak annyit tudnak tenni, hogy amikor ebbe vki beledorgoli az orrát, akkor lepontozza a gyakorikerdeseken. Én szánom őket, de akkor is minden ilyen kérdés alá be fogom írni, hogy az életünk kovácsai mi magunk vagyunk és nem a szüleink.

*nem teljes anyagi támogatásról, hanem segítségről beszéltem

Ha valakinek elkezdesz segítséget nyújtani, akkor azt nem befolyásolhatja a hangulatingadozásaid, akkor az mögött ott állsz-mindig. Akár jó, akár rossz hangulatod van. Nem kiskirályt kell előadni, meg megjátszani magad, hanem embernek kéne lenned akkor is amikor embertelenek a körülmények és nincs hangulatváltozás, hanem stabilitás-mert ott állsz mögötte, és támaszkodhat rád, akkor is amikor ippeg nem lenne kedved hozzá, mert fontosabb a hobbyd, vagy bármi más.

Ha pedig ezt nem tudod nyujtani, akkor inkább felejtsd el azt az embert.

Instabil emberekre senkinek nincs szüksége az életében. Jobb napokon se.

Ez a "nEm TaNuLjA mEg A pÉnZ éRtÉkéT" duma akkora szánalom.

Itt vagyok én például. Nekem a "seggem alá lett tolva" minden. Mégis dolgozom pont úgy, mint bárki más. Csak nyugodtan élek. Nem stresszelek azon, hogy albérletben lakva vajon 50 éves korom előtt összejön-e annyi önerő, hogy 20 évre eladósodhassak. Dolgozhatok a szakmámban, amit szeretek, nem számít, hogy pályakezdőként a fizum a béka segge alatt van. Tudok karriert építeni, nem kell évekig külföldön alja munkát végeznem, hogy el tudjak indulni az életben.

Nem a nyomorgástól, a kilátástalanságtól tanulja meg valaki a "pénz értékét". A szülőknek kell a gyereket úgy nevelni, hogy mire felnő önmagáért akarjon tenni.

Nem olvastam el az összes kommentet, ellenben a #17-es Válaszolónak nagyon igaza van!

Édesanyám feneke alá 16 évesen odatoltak egy megyeszékhelyi lakást nagyszüleim. A rezsit természeten is ők állták. A lakás mellé 2 éven belül lett autó is, nehogy “szégyenben maradjanak, mint szülők”, hogy nem adtak meg mindent a lányuknak. Ezzel párhuzamosan voltak külföldi nyaralások is évente, pénzbeli segítség, egyebek is az elmondások alapján.

Édesanyám azóta 43 éves és mindent elherdált, amit kapott. Most a Testvéremet akarja visszatartani az egyetemtől, mert nem tudná kifizetni egyedül a szobakonyhás albérletet sem. Azóta a megidősödött, 70-es nagyszüleimhez járkál Domestos-ért is, még mindig őket lejmolja pénzzel, holott folyton azon károg, hogy megkeserítették anyagilag az életét. Emellett tartozása van legalább 3 bank felé, mégis megy az affektálás, hogy a fizetést ruhákra, wellness hétvégékre kell elszórni. Két hét után már más rokonoktól koldul.

Azért nagyon-nagyon vissza tud ütni, ha mindent a gyerek feneke alá tesznek. Sokszor nem lesz hálás egyik fél sem érte a végén.

27-es és ez hol áll ellentétben azzal az érvvel, hogy ne toljon alá mindent, mert halászni kell megtanítani? Te éltél a szüleid által adott lehetőségekkel, és a saját lábadon is megélsz.

Ne vedd magadra, ami nem az olyanoknak szól, mint te, mert pont a te eseted mutathat példát.

30-as ez kifogás. Igen, tényszerűen igazad van, mert tényleg könnyebb, viszont. Az, hogy vkinek ez nem adatik meg, nem jelenti automatikusan azt, hogy 20-30 év kell ahhoz, hogy felzárkózzon.

Nekem az egyik szülőm meghalt, a másik sose keresett annyit, hogy normálisan elindítson az életben, így az egyetem utan mínuszból indultam, mert tamogattam ot is. Most 30 évesen rendelkezek lakással, autóval és a párommal tervezzük, hogy nagyobb lakásba vagy házba költözzünk és mindezt annak köszönhetem, hogy meg kellett tanulnom a jég hátán is megélni. Aki el akar vmit érni az életben, annak tökmindegy, mi az alap, mert ja akarja, úgyis addig megy, míg nincs meg. Én ezért nem tudom elfogadni az itt általánosan uralkodó hozzáállást, hogy mindenki ül a langyos fosban, amit még lötyögtet is magának, de ahelyett, hogy kifelé nézne belőle, inkább oldalra néz és a szüleire haragszik saját maga helyett. Ez a felelősség hárítása.

Matek.

Keresel piacképes diplomával vidéken nettó 300 ezret (ez már nagyon jó)

Bérelsz egy lyukat+rezsi -100, -50 eszel,létminimum.

150 ezer.

20 millió most egy panel is , ha feltételezzük hogy nincs áremelkedés akkor 12 év alatt összejön rá a pénzed.

Tehát legjobb esetben egy panel 12 év munkája egyén számára, vidéken, ahol van munka. Amit a másik megkapott már 20 évesen. Neked 32 re összejöhet.

Addig a másik gyarapodott hatalmas összegekkel.

Én értem a kérdezőt.

Szerintem akinek belefér az adhatna a gyerekének egy "kezdő csomagot".

pl. Egy kis garzon lakást, hogy ne egy idegen főbérlő zsebeit tömje. Vagy egy használt régebbi autó.

Ezeket úgyis le kell cserélni egy idő után, szóval ha előbbre akar jutni a "kezdő csomag" megvan, a többi a gyererken múlik.

Nem azzal tanítjuk a gyerekünket, hogy megszívatjuk és nem is azzal, ha mindent megkap. Valahol a kettő között kellene.

Természetesen ez azokra vonatkozik, akik mehtehetik, hogy anyagilag támogatják a gyereküket.