Úgy érzem, a barátnőmet jobban szeretik, mint engem? Mit csináljak, ha én meg már félek tőle lassan?

Nem tudom megfogalmazni, nem is annyira félelem, hanem amikor ír reggel, hogy jön, vagy hív, elfog a rossz érzés, elkezd fájni a gyomrom.

Anyáék meg tökre szeretik közben, folyton beszélgetnek, most megyünk nyaralni és anya úgy hívta el, hogy engem meg sem kérdezett. Pedig pont azért vártam az utat, hogy legalább pár hetet nélküle lehetetek, kicsit nyugiban. Mert amióta jóban lettünk, nonstop velem van. Reggel már 7-8 között felkel és ír, hogy én mikor kelek, mert ő unatkozik és jönne hozzánk. Ha felkelek és nem írok, vagy be sem kapcsolom a mobilnetem, akkor 9-10-kor már hív, hogy miért nem írok vissza neki, hol vagyok. Ha mondom, hogy most nekem nem jó, dolgom van, akkor rögtön, hogy "mi dolgod?", meg hogy minek megyek ide, vagy oda, és nagyon át kell gondolnom, hogy mit mondok, hová megyek, mert az esetek 90%-ában kitalálja, hogy jó, jön velem. De tényleg MINDENHOVÁ. Nagyszülőkhöz, kormányhivatalba, postára, bárhová. Ha mondom, hogy most inkább ne, mert mondjuk régi barátnővel találkozok, akkor megsértődik, hogy én már nem is szeretem.

Aztán sokszor van, hogy "bemárt" a szüleimnek, mikor direkt kérem előtte, hogy ne tegye. Pl. eltört az iPadem, én újat akartam venni, apa mondta, hogy ne, inkább csináltassam meg. Csak én használom, mindig a szobámban, vagy a táskámban van, tudtam, hogy úgysem veszi észre, ha veszek egy újat. Pont itt volt a barátnőm, amikor hozta a futár és mondtam neki, hogy erről apáék előtt csend. Hazajönnek délután, első dolga, hogy jajj mutassam meg anyáéknak az új szerzeményem, mennyire szép... Vagy meghúzta az autónkat (igen, ő a miénket) és mondta, hogy mondjuk azt, hogy én voltam, mert rá nagyon fognak haragudni biztos, rólam meg tudják, hogy bénán parkolok, nem lesz gond belőle. Igazából egy kis semmiség volt az egész "karc", mondtam, hogy szerintem nem is feltűnő, nem is nagy, felesleges most hazaállítani azzal, hogy "összetört az autó", majd elviszem fényezőhöz és kész, nem kell ezt tudniuk. Őt akartam védeni, erre ahogy hazaérünk, még a cipőmet sem vettem le, már hallom, hogy mondja anyának, hogy meghúztam az autót. És több ilyen volt már, hogy előttem hazudik, engem bajba keverve és úgy alakítja a történetet mindig, hogy neki jó legyen. Nem zavarja, hogy én is ott vagyok.

Úgy érzem, hogy anyáék már sokkal szívesebben vannak vele és egyszerűen megfojt engem ezzel a közelséggel, hogy mindig itt van nálunk, mindig velem/velünk akar lenni. De félek, hogyha beszélnék erről itthon, akkor kb hülyének néznének. Azon is gondolkoztam már, hogy velem van a gond, de beszéltem egy másik barátnőmmel (konkrétan titokban találkoztunk, este 11-kor, mint valami szeretők). És neki kifakadtam már, hogy ezt nem bírom és mondta, hogy nem csak én érzem így, az egész baráti társaság úgy gondolja, hogy ez a lány elmart tőlük és senki nem szívleli. Mert a barátaimmal, barátnőimmel is ez volt, hogy vitákat generált közöttünk, meg hogyha volt valami nézeteltérés, kisebb vita velük, akkor a barátnőm rögtön mondta, hogy nehogy visszaírjak nekik, lépjek is ki a csoportból és felejtsem el őket.