Úgy érzem, a barátnőmet jobban szeretik, mint engem? Mit csináljak, ha én meg már félek tőle lassan?
Nem tudom megfogalmazni, nem is annyira félelem, hanem amikor ír reggel, hogy jön, vagy hív, elfog a rossz érzés, elkezd fájni a gyomrom.
Anyáék meg tökre szeretik közben, folyton beszélgetnek, most megyünk nyaralni és anya úgy hívta el, hogy engem meg sem kérdezett. Pedig pont azért vártam az utat, hogy legalább pár hetet nélküle lehetetek, kicsit nyugiban. Mert amióta jóban lettünk, nonstop velem van. Reggel már 7-8 között felkel és ír, hogy én mikor kelek, mert ő unatkozik és jönne hozzánk. Ha felkelek és nem írok, vagy be sem kapcsolom a mobilnetem, akkor 9-10-kor már hív, hogy miért nem írok vissza neki, hol vagyok. Ha mondom, hogy most nekem nem jó, dolgom van, akkor rögtön, hogy "mi dolgod?", meg hogy minek megyek ide, vagy oda, és nagyon át kell gondolnom, hogy mit mondok, hová megyek, mert az esetek 90%-ában kitalálja, hogy jó, jön velem. De tényleg MINDENHOVÁ. Nagyszülőkhöz, kormányhivatalba, postára, bárhová. Ha mondom, hogy most inkább ne, mert mondjuk régi barátnővel találkozok, akkor megsértődik, hogy én már nem is szeretem.
Aztán sokszor van, hogy "bemárt" a szüleimnek, mikor direkt kérem előtte, hogy ne tegye. Pl. eltört az iPadem, én újat akartam venni, apa mondta, hogy ne, inkább csináltassam meg. Csak én használom, mindig a szobámban, vagy a táskámban van, tudtam, hogy úgysem veszi észre, ha veszek egy újat. Pont itt volt a barátnőm, amikor hozta a futár és mondtam neki, hogy erről apáék előtt csend. Hazajönnek délután, első dolga, hogy jajj mutassam meg anyáéknak az új szerzeményem, mennyire szép... Vagy meghúzta az autónkat (igen, ő a miénket) és mondta, hogy mondjuk azt, hogy én voltam, mert rá nagyon fognak haragudni biztos, rólam meg tudják, hogy bénán parkolok, nem lesz gond belőle. Igazából egy kis semmiség volt az egész "karc", mondtam, hogy szerintem nem is feltűnő, nem is nagy, felesleges most hazaállítani azzal, hogy "összetört az autó", majd elviszem fényezőhöz és kész, nem kell ezt tudniuk. Őt akartam védeni, erre ahogy hazaérünk, még a cipőmet sem vettem le, már hallom, hogy mondja anyának, hogy meghúztam az autót. És több ilyen volt már, hogy előttem hazudik, engem bajba keverve és úgy alakítja a történetet mindig, hogy neki jó legyen. Nem zavarja, hogy én is ott vagyok.
Úgy érzem, hogy anyáék már sokkal szívesebben vannak vele és egyszerűen megfojt engem ezzel a közelséggel, hogy mindig itt van nálunk, mindig velem/velünk akar lenni. De félek, hogyha beszélnék erről itthon, akkor kb hülyének néznének. Azon is gondolkoztam már, hogy velem van a gond, de beszéltem egy másik barátnőmmel (konkrétan titokban találkoztunk, este 11-kor, mint valami szeretők). És neki kifakadtam már, hogy ezt nem bírom és mondta, hogy nem csak én érzem így, az egész baráti társaság úgy gondolja, hogy ez a lány elmart tőlük és senki nem szívleli. Mert a barátaimmal, barátnőimmel is ez volt, hogy vitákat generált közöttünk, meg hogyha volt valami nézeteltérés, kisebb vita velük, akkor a barátnőm rögtön mondta, hogy nehogy visszaírjak nekik, lépjek is ki a csoportból és felejtsem el őket.
És mi lesz a családi nyaraláson basszus? Be lennék tojva, hogy lelök a kilátóból/szikláról, vízbe fojt, etc.
Tenyleg pszichiáriai eset ez a "barátnő" , óvakodj tőle...!!!
Na az autós eset lett volna az első és az utolsó, ott vágtam volna ki a balhét, hogy na álljon meg a menet, hogy még ő jártatja a pofáját, sunyi kis dög módon HAZUDVA árulkodik, mindezt azért, mert egy gyáva féreg, még annyi vér sincs a pucájában, hogy egy kisebb hibát bevalljon!
Elnézést a stílusért, de hihetetlen, milyen undorító tetű emberek vannak. Mondjuk azt sem vagyok képes felfogni, hogy egyrészt te hogy hagyhattál szó nélkül ilyen eseteket ennyi ideig, másrészt szüleidet hogy nem zavarja, hogy állandóan ott élősködik rajtatok?
Csak az a baj, hogy így is volt már, hogy az ő pártját fogták inkább, mint az enyémet.
Sokszor kéri el a cuccaimat (örökbe!) és eddig mindig kibújtam ezek alól, hogy jajj az nem az enyém, hanem egy barátnőmé csak nálam maradt, vagy hogy az pont a kedvencem, azt ajándékba kaptam stb. Múltkor a cipőimet nézegette és én imádom a sportcipőket, tényleg rengeteg van. De vigyázok rájuk, minden hordás után letörlöm, dobozba rakom őket vissza, szóval nem összedobálva vannak a szekrény alján. Nézegette őket és az egyik nagyon megtetszett neki és kérte, hogy adjam neki. Újonnan 70 ezer volt, nyilván most egy fél év hordás után nem annyiba kerül, de ettől függetlenül nem szívesen adnám oda senkinek. Mondtam, hogy áá nem, az nekem kell, erre hogy dehát van még száz másik, nem is hordom gyakran és hogy én mennyire irigy vagyok. Pedig mondtam, hogy keresek neki ilyet, segítek megrendelni is. Nem, neki az kell... Mondtam, hogy bocsi, de nem. Ezután lementünk és elkezdett anyának panaszkodni, hogy úristen én mennyire irigy vagyok és hogy ott van ezer cipő, én egyet nem tudok nekiadni. Erre fél óráig az volt a téma köztük, hogy tényleg milyen irigy és szodé vagyok és hogy úristen mennyi cipőm van.
Vagy mentünk étterembe, jött ő is velünk és én azon a helyen mindig ugyanazt kérem. Messze van tőlünk, viszonylag ritkán (3-4 havonta) járunk oda és az a kedvenc ételem. Erre a barátnőm rám szól (a pincér előtt), hogy lehet inkább valami salátát kéne egyek öntet nélkül, mert reggelire is megettem két kakaós csigát. Anya meg mondja, hogy ja, tegnap is pizzát vacsoráztam és ne egyek már ennyit (61 kg és 168 cm vagyok, tehát nem durván elhízott).
Menekülj amíg nem késő!
Nem tudom hány éves vagy, sőt semmit sem tudok csak azt hogy ez nem egy barátság.
Szerintem ha az elejétől, részletesen elmesélnéd nekik, akkor valószínűleg ők is kiábrándulnának belőle.
Amúgy biztosan nem szeretik jobban, csak ő a "vendég" és velük mindenki kedvesebb.
Nagyon gáz ez a lány.
Kérd meg a barátnődet, akinek kifakadtál, meg a baráti társaságodat, hogy jöjjenek segíteni meggyőzni a szüleidet abban, hogy amit ez a csaj csinál, az nem normális. Elmondani az összes hazugságát, a kocsit, mindent. Mert úgy látszik, hogy egyedül nem biztos, hogy lenne erőd ezt végigcsinálni.
Ha meg nem hinnének nektek, akkor mondd azt nyugodtan, hogy jó, akkor menjetek nyaralni, vigyétek őt is, de én biztos nem megyek.
Állj a sarkadra mindenképpen! A tényleges barátaid biztosan segíteni fognak neked, támogatnak majd. Ez a csaj nem barátnő.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!