Úgy érzem, a barátnőmet jobban szeretik, mint engem? Mit csináljak, ha én meg már félek tőle lassan?

Jaaj, nem tűntem el, csak sütöttem-főztem, meg pakoltam a konyhát délután, hogy lefoglaljam magam és ne hallgatózzak, hogy vajon megállt-e egy kocsi a ház előtt?!:D

Találkoztam "a másik lánnyal" és tényleg jó ötlet volt. Féltem, hogy esetleg elkezd hárítani, hogy nem is szakadt meg a kapcsolat, nincsenek rosszban, de egyáltalán nem kertelt.

Elmondta, hogy tényleg nagyon nagyon jóban voltak, konkrétan a vége felé már úgy érezte, hogy inkább vele van kapcsolatban, nem is a barátjával.

Mindent együtt csináltak, folyton együtt is aludtak, ők is vitték magukkal mindenhová (legyen szó utazásról, vagy családi ebédről a nagyinál). Ő (a másik lány) Budapesten tanult még akkor, és mondta, hogy a végén már úgy voltak, hogy a "barátnőm" hétfő-kedden letudta a kötelező óráit, aztán ment a lány után Pestre és ott is együtt voltak, aztán péntekenként együtt jöttek haza. Mondta, hogy utólag derült ki, hogy rengetegszer kavarta a sz__rt a háta mögött, rossz színben tüntette fel a saját barátai előtt és ezek ilyen fél, meg egy év után derültek csak ki. Ő is ezt érezte már a végén, hogy megfullad tőle, hogy tényleg egy perc egyedüllét nem jutott már neki, mert annyira benne volt az életében/életükben, hogy mindenről tudott, így kifogást sem talált soha, hogy épp miért nem ér rá. Nála is ugyanez volt a szülőkkel, hogy velük is nagyon szót értett rögtön, aztán már kezdődött ott is a kibeszélés, szurkálódás "családon belül".

Neki ott szakadt el a cérna, amikor kiderült, hogy a barátjának írogatott a háta mögött, meg lefoglaltak kettesben egy wellnesst az első évfordulójukra és megjelent ott a csaj "véletlenül". Ott összeveszett vele, elmondta hogy tud az üzenetekről is, és mondta, hogy hagyja őket békén, ne keresse se őt, se a szüleit, családját, mert ez már mindenkinek sok, foglalkozzon a saját életével. Mondta nekem, hogy ott olyan szöveget nyomott le neki a barátnőm, hogyha nincs ott a párja, simán elhiszi a végén, hogy ő az őrült és csak túlreagálja az egészet, meg többet gondol bele. De a párja mondta neki, hogy ő neki alapból herótja volt a lánytól és csak azért viselte, mert látta milyen jóban van az egész családdal és nem akart ellene menni, vitát szítani.

Utána (még ezek ellenére is) próbálkozott náluk a csaj, még a 13 éves öccsének is írt, és mondta, hogy ez a legjobb taktika, hogy a telefont nem felvenni, tiltani mindenhonnan, ha látjuk az utcán, átmenni a másik oldalra stb. És reménykedni, hogy minél előbb talál magának egy másik "barátnőt", mert akkor hirtelen leszáll rólunk, mintha elvágták volna az egészet. Mondtam, hogy dehát szólni kéne így annak, aki az új kiszemelt, mert az ő életüket is pokollá teszi előbb, vagy utóbb, de mondta, hogy felesleges. Mert annyira jól eljátssza a szerepét mindig és olyan jól tud manipulálni, hogy én jönnék ki rosszul az egészből.

Ezt is mondta, hogy arra azért készüljek fel, hogy ezek után el fog hordani mindennek és pletykálni fog rólam, a családomról, de szerinte még mindig jobb ez, minthogy hagyjam, hogy napi szinten itt legyen.

Valahol örülök, hogy tényleg jó volt a belső megérzésem vele kapcsolatban, de közben sajnálom is, mert emlékszem arra, hogy az elején mennyire jól elvoltunk. Meg valahol örültem is, hogy egy idősebb lánnyal ilyen jóban lettem. Mert már elterveztünk 4-5 utazást jövőre, hogy hová mennénk a covid után, meg alapból más volt vele, mint a korombeli barátnőkkel. De ezek után tudom, hogy hiába is utazgatnánk, nem tudnám magam jól érezni vele.