Fiatalok! Ti "engedelmeskedtek" a szüleiteknek?

Én megcsinálom ha kérnak valamit de csak azért mert olyan kedvem van nem azért mert a szüleim. És elvárom hogy szépen megkérjenek.

Sosem voltam szobafogságban, de engem nem is lehet szobafokságba rakni mert egyszerűen ehhez nincs joguk különben sem nagyon járok el. Ha megpróbálnák akkor egyszerűen kilépnék az ablakon, a kapun is könnyen ki lehet mászni, sokszor kell ha beejtem a kulcsom...:D

Mivel szülők véleményét is kérted, leírom, nálunk ez hogy volt, hogy van. A gyerekeimnek az életkoruknak megfelelő szintű feladataik voltak és vannak, ami arra is jó, hogy sokkal talpraesettebbek, önállóbbak, mint azok akiket magam körül látok. Nálunk mindkét fiam kamasz kora óta tud mosni, főzni, bevásárolni, nem ügy a fűnyírás, a takarítás se, de ennek megfelelően kezelem őket. Nem kell könyörögni nálunk, ha el szeretnének menni valahová, ha a barátnőik, vagy a barátaik nálunk szeretnének aludni. Mindkét fiamat 18 éves koruk alatt is dolgozott nyári szünetben amiből elengedtem őket több napra is pl a Balatonra, ahol főztek magukra. Ha valaki felnőttként tud viselkedik, felelősségteljesen képes gondolkodni, akkor elvárhatja, hogy felnőttként kezeljék őket akkor is, ha esetleg még kamasz.

Nálunk is voltak villongások, kamaszos puffogások, ez természetes, de nem a feladatok elvégzése körül, inkább viselkedési, tanulási, értékrendbeli különbségek miatt.

Szobafogság? Szerintem infantilis módszer a gyereknevelésre.

A büntetéseket soha nem veszem komolyan, hülyeségnek tartom. Eddig hiába büntettek szobafogsággal, vagy valami más megvonásával, semmit nem értek el vele, csak hogy el idegenedjek tőlük mégjobban.Viszont elvégzem a ház körül a dolgaimat, a szobám körül mindenképp :) Ugyanis utálom ha ők jönnek be, és kutakodni kezdenek, meg amúgy is az én szobám az én dolgom. Természetesen, ha megkérnek a többi házimunkát is megcsinálom.(persze, csak ha nincs semmi tervem) A büntetéshez visszatérve, az lett a végeredmény, hogy minnél hamarabb diákmunkára akarok menni, hogy ne kelljen tőlük függnöm pénzileg se sehogy, és majd a késsöbbiekben albérletbe menjek vagy nem is tudom a lényeg hogy ne maradjak a "nyakukon" (nővérem is elköltözött a barátjához 20évesen,és "nem értik miért akart elmenni, hisz ők mindent megadtak neki" lehet, hogy így van, de sajnos elég elviselhetetlen természetük van) :) Nem utálom őket, de nem is vagyok értük oda meg vissza. Inkább csak "tisztelem őket" :)

16/L

A gyerekeim mindig engedelmeskedtek nekünk,még akkor is,ha éppen nem volt hozzá kedvük. Ha nem tették meg,amit kértünk tőlük,akkor nem mehettek el a haverokkal.Ha a tiltás ellenére mégis elmentek volna,akkor a zsebpénzüket megvontam volna tőlükmés hosszabb ideig nem mehettek volna sehova.

A szülőnek VAN JOGA fegyelmezni a gyerekét! A gyereknek pedig nem csak jogai vannak,hanem kötelességei is! Legalábbis addig,amíg a szülő tartja el őket!

Persze ha megkérnek és magamtól is....igaz hajlamos vagyok nem csinálni semmit.Ők dolgoznak egésznap, fáradtak, ha hazajönnek. Ha én fáradt vagyok azt mondják nekem is hogy pihenjek .A saját dolgaim meg a minimum hogy rendben tartom.Már szerintem ez is segítség. Senki sem a szolgám:))

Ők így is sokkal többet dolgoznak mint én ráadásul jó érzés, ha örülnek.

Szobafogság? Nálunk nincs ilyen.

Én engedelmeskedem. Mi sosem veszekedtünk, nagyon szeretem őket.

20/L

Az én szüleimnek nem nagyon kell kérni/parancsolni mert nállam is alap hogy segítek. Végülis ők dolgoznak, főznek, takarítanak amikor én a suliban vagyok úgyhogy szívesen segítek nekik amikor tudok. Persze néha nekik kell emlékeztetniük rá..de hát ez van :D amúgy szobafogság nálunk nem ismert szó..nem így nevelnek mert semmire nem jó. Ettől csak ideges lesz a gyerek és jobb elbeszélgetni vele hogy meg is értse mi a probléma..ez van nálunk

14/L