Okoztatok nagy csalódást a szüleiteknek, annak ellenére, hogy ők jó szülők voltak? Hogyan hoztátok helyre a helyzetet?

Szerintem az csalódás számukra, hogy 150 km-re a páromhoz költözök jövő nyáron...Anyukám most is a szoknyájához kötne, dédelgetne 21 évesen is...túlzottan ragaszkodik, már már rám telepedik.

A tesómban is csalódott, mert ő meg 800 km-re ment...

Alapvetően jó szülők voltak, csak mindig is túlságosan fogtak...

21-L

én a nagymamám és a nagybátyám nevelésében "részesültem" nagyon rendesek voltak. én is azzal okozok szerintem csalódást, mint az előző, 360 km-re költözök majd...:/ nagyon hiányoznak, ha 1 hetet nem látom őket, már akkor is. nehéz lesz, de muszáj költöznöm.

18/L

Talán annyi, hogy házasság előtt összeköltöztünk( igaz, eljegyzés után)

Neki ez mindig nagyon fontos volt, mindig mondogatta, hogy nem engedi majd, hogy elköltözzek, csak mikor férjhezmegyek. Aztán ő is meglágyult kicsit, mikor megismerte a párom, eljegyeztük egymást, végül már nem ellenkezett egy szóval sem. De biztos jobban örült volna, ha otthonról megyek férjhez. Én akár be is tartottam volna, ha nem kellene egy évvel előre lefoglani az éttermet. Akár ma is összeházasodnánk.

hajjaj, de még mennyit...

jó szülők, csak túlságosan be akartak korlátozni, régimódiak.

én meg az a nagyon lázadó típus vagyok. megbuktam, leqrváztam az ofö-met családlátogatáskor, sátánista metált bömböltettem egész nap, annyiszor lógtam a suliból, hogy azzal a feltétellel nem rúgtak ki, ha másikba megyek, hazudoztam,verekedtem, kilógtam éjjel stb.

mindezt 13-15 évesen.

aztán így lehiggadtam, meg ők is beletörődtek, hogy nem hat a bezárás, a büntetés, és nem óvhatnak mindentől a végtelenségig (több dolgot átéltem, mint ők fiatalon, ami nem biztos, hogy pozitív, de megtapasztaltam sok mindent, mit kell pl. tennem a begyógyszerezett haverommal stb. a kényszerhelyzetek sok mindenre megtanítottak).

a jég hátán is megélnék. most végeztem el a középsulit, sosem tanultam vmi sokat, a nyelvek ragadtak rám.

most azt tervezem a szerelmemmel, hogy kiköltözünk az orosz tajgára(oroszul is tudok).

na ehhez nem tudom, mit fognak szólni majd :D

Én okoztam egyszer. 20 évesen a szüleim tudta nélkül a barátomhoz költöztem a koliból, persze a kolit fizettem. Ők nem akarták, hogy összeköltözzünk. Utána hetekig, hónapokig nem tudtak megbízni bennem, de szépen lassan, sikerült visszanyernem a bizalmukat.

22/L

Hat... tavaly egyszer amikor jo reszegen keson hazaerkezve felrugtam egy szeket, anya megebredt, es meglatta milyen allapotba vagyok. Masnap jott a balhe, akkor lattam igazan, mekkorat csalodott bennem. Azota nem voltam reszeg.

23/N

amikor apa bizonytalan volt, hogy megvegyen e egy nagy kaliberű autót, mert nőne vele a költségvetés, én voltam a családból az egyetlen, aki rábeszélte, hogy igen, mert olyan szép, meg stb.

apa megvette és meglepetésből, hogy lássam elém jött az iskolába, hogy hazavisz vele

én meg épp a sulitársakkal cigiztem (amit titkoltam otthon)és hirtelen a lebukástól félve agresszíven léptem fel, hogy én a sulitársakkal akarok hazamenni gyalog

apa elment az autóval csalódással a szemében

eltelt jópár év, amikor felhoztam az autót, hogy elmondjam milyen szép autó volt az, és úgy néz ki, apa már nem is emlékszik az incidensre - így valahol most nyugodtam meg.

igen. 2009 juli 22/zöldpardon/quimby koncert/barátnők szülinapi bulija :D "hát akkor rúgjunk be kétszer annyira" címen háromnegyed tízig a saját hányásomban fetrengtem a hátsóbejárat előtt, amikoris odaértek értem apáék, akiket lehánytam, meg a biztonsági őrt is, sírtam és még előtte bele akartam ugrani a dunába, mert a nagybátyám két hónappal előtte lett öngyilkos és iszonyatosan haragudtam rá. állítólag. én nem emlékszem ... pozitívumként ért, hogy nem szidtak le, normálisan megbeszéltük a dolgot külön apával, külön anyával és két héttel utána már mehettem házibuliba. alig voltam 15. ha leszidtak volna és tiltottak volna mindentől, most tuti valami teletetovált sátánista szuka lennék, mert anyáék vallásosak. de nem vagyok az, mert normálisan tudta mindenki kezelni a helyzetet. örök hálám nekik, azóta tudom a határt.

17/L