Miért érzik úgy sokan hogy elrontották az életüket mert gyereket csináltak?

Nincs gyerekem, és nem is vágyom rá egyelőre, és amit látok magam körül, az sem ösztönöz rá. Lakóparkban élek, sok család van itt gyerekkel. Napközben lent játszanak a gyerekek az udvaron, visítva-üvöltve, megfáradt, slampos, behízott anyukák kiabálnak velük.

Néhány még csak babakocsit tologat, karikás szemek, felpüffedt arc, soha a boldogság egy kis szikráját nem láttam egyiken sem. Pedig higyjétek el, figyelem, mert 28 vagyok és foglalkoztat a téma valahol.

Elmegyek boltba, ott ugyanezt látom, gyerekkoromban anyámon is ezt láttam.

Megnézem az életem: jól keresek, szeretem a munkámat, sokat utazom, tök jó párkapcsolatom van, szabadok vagyunk, oda megyünk, ahova csak akarunk, amikor csak akarunk. Az összes pénzemet magamra költhetem és addig aludhatok, ameddig csak jól esik. Miért vágynék egy gyerekre, aki tönkretesz mindent?

És igen, sokan jönnek az élet értelme, legjobb dolog stb. dumával, csak mint írtam, a valóság teljesen mást mutat. Én nem boldog anyukákat látok, hanem fáradt, leélt anyukákat, ellaposodott kapcsolatokat.

"Fura ez a social media mert ott meg csak boldog anyukakat latni"

Aha, boldogok. Egyik barátnőm instája tele van a "boldog anya" szereppel. A terhességet nehezen viselte, a szülés sem volt sima, és eldöntötte, hogy ennyi, egy gyerek elég. Teherbe esett másodszorra is, és a férje nem engedte, hogy abortuszra menjen. Persze apát nem érdekli egyik gyerek sem, a lényeg az volt, hogy nehogy már a nő döntsön az ő "magjáról".

De ha megnézed a social media oldalait, azt hiszed, eszméletlen boldog.