Miért érzik úgy sokan hogy elrontották az életüket mert gyereket csináltak?

Ezt én sem értem...

Én 20 évesen szültem és egy percig sem bántam meg. A volt férjemmel utána is jó kapcsolatunk volt de sajnos ő 2 éve elhunyt...

A kislányom 4 éves és ő az életem, ha ó nem lenne, sokkal szegényebb lennék. Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog ❤️

Nem élték ki magukat, hiányzik a buli, társaság. Azért elég megterhelo tud lenni, amikor gyakran hónapokig nem találkozol mással csak a kisbabáddal és a pároddal. Hiányzik az élő beszéd, a szórakozás, közben kialvatlan vagy, fáradt, nem ér semmilyen inger stb.

Ha mindkét fél kialvatlan, ingerlékeny lesz egy idő után, ez vezet konfliktushoz.

Szerencsére mi jól vesszük az akadályokat a férjemmel és a világért se változtatnék a gyermekvallalasunk menetén, de azért ami tény az tény, a felnőttek társasága, a szórakozás bizony néha hiányzik. Viszont az első pár év nem erről szól, hanem arról hogy életben tartsunk egy gyereket és tanítsuk őt az alapvető dolgokra (evés, ivás, járás stb)

Na szóval nem egyszerű, aki úgy ugrik a vízbe hogy nem tudja mire vállalkozik, azt érheti arcul csapaskent hogy a baba nem csak cuki, kemény feladat őt ellatni, miközben háztartást is kell vezetni, és persze nőnek is kell maradnod közben, tehát főzni mosni takarítani lefogyni szépnek lenni gyereket nevelni egyszerre minden nap kemény, ahogy az is kemény hogy tarts el egy családot, légy férfi, mutass megfelelő férfi példát a gyereknek... Mindezt kialvatlanul mert az első pár év a napi 2-3 óra alvást jelenti

A gyerek aranyos, valoszinu szertik is.

A gond a megelhetes.

Anya otthon babazik. Apa 12oraban havi 28 nap veri a vasat.

A kimerultsegtol faradt, a budos gyerek nem hagyja pihenni.

Az anya faradt a gyerektol.

Mindketten hullak, nincs szex

Gyulnek a szamlak, a gyereknek meg kell adni amit muszaj.

Apuka meg tobbet melozzon stb.

Jonnek a veszekedesek, anyagi, idegi problemak.

Betegsegek.

Majd a valas.

Nekünk teljesen kifordult az életünk a gyerek születése után. Akartuk, terveztük, de ha még nem volt, akkor nem lehet tudni, milyen lesz igazán, ha megszületik. Imádtuk és imádjuk (ma már nem kicsi), de őszintén megmondom, pokol volt.

Már a szülés is.....Aztán ott van a felelősség, hogy jól csinálod-e a gondozását. Összefolynak a napok és az éjszakák, kevés olyan szerencsés szülő van, akinek alszik éjjel a gyereke. És ez megy hónapokig, sőt évekig, ha rossz alvó.

A szexuális élet a padlón, se kedv, se energia, 10-10 perc lopott idő. A gyerek valahogy mindig akkor ébred fel, megérzi, vagy a fene tudja, amikor szeretkeznétek.

Aki nyüzsgősebb típus, az jobban veszi az akadályokat, az introvertáltaknak szerintem nagyon nehéz, mert egyszerűen nincs én-idő, főleg ha segítség sincs.

Egy percig nem bántam meg, sőt vállaltunk utána még egyet, de teljes mértékben átalakította az életünket és sokszor csak egy használ választott el a válástól bennünket.

Amikor a gyermekem annyiba se vesz, hogy annyit mondjon: boldog anyák napját, vagy légyszi, vagy köszönöm... Nem neveletletlen, csak nevelhetletlen, a romlott génjei kiirthatatlanok. Na akkor én is tudom így érezni.

Tudom, hogy olvassa ezt. Tudom, hogy magára ismer. Tudom, hogy ettől sem fog megváltozni. Soha senki nem érdekelte. Soha senkire nem volt tekintettel. Soha senkihez nem tudott alkalmazkodni. Soha nem lesz képes empátiára. SOHA. Elkeserítő. Kétségbeejtő. Feldolgozhatatlan.

Akkor is az anyja maradok, akkor is mindent megteszek, hogy sikeres, boldog felnőtté váljon, mert ez egy anya dolga.

Csak piszok nehéz.

És bármit mondok vagy gondolok néha, akkor sem csinálnám vissza. Akkor is szeretem, bármilyen nehéz.

Mert felelőtlen nyomik.

Te tudod majd felelősséggel és szeretetben nevelni a gyerekedet?

A legrosszabbra kell felkészülnöd!! Akkor nincs meglepetés