Miért jó egykének lenni?

mi hatan vagyunk testvérek,és nem nagyon veszekedtünk gyerekkorunkban.tehetősnek nem mondható az édesanyám aki egyedül nevelt fel mindnyájunkat,de azért meg volt mindenünk.nagyon jókat játszottunk vidéken a szomszéd üres telken is,egymásra vigyáztunk,a szomszéd gyerekekkel csapatokat alkottunk és egymás ellen játszottunk,bunkert csináltunk,igazi ladát meg trabantot ami ki volt dobva ékszíjjakkal felfuztuk a fára (a földtöl 20cm-re)-ez volt a hinta.a fán is építettünk bunkert.ki mentünk a búza mezőre ,nyársaltunk este,...ezek az élmények egyedül nem lettek volna olyan jók,vagy talán nem is lennének.

most hogy felnöttek vagyunk az egyinek hol jobban megy hol rosszabbul,de minden esetre összetartunk és segítjük egymást.

Én szeretek egyke lenni. Legalábbis szerettem. Most hogy van 1 tesóm júúúj. Eddig is szerettem egykének lenni. Én olyan természetű vagyok, hogy "én". Ezt nem lehet kinevelni belőlem...Ez van. És most ez így szar..Persze mindneki azt hiszi jó így de nem! sőőőőt.

Amúgy meg. Töb pénz, szeretet, odafigyelés, egyedüllét...

Egy testvér egy életen át elkisér apú 47 évesen munkanélüli lett és a tesója szerzet neki új melót.

Az iskolai életed is más ha úgy mész a suliba hogy már nem egyszer megtéptétek egymást a tesodal és meg tudod védeni magad, télen se unatkozol egyedül a lakásban.

Most már ha vissza mehetnék az időben akkor sem kérném,hogy legyen testvérem. Sokkal jobb a magány. Nekem ő volt a testvérem vele kellet megküzdenem,megszeretnem és ő mindig velem van amikor egyedül vagyok. Jó,hogy nem függök senkitől ott merek hagyni bármit. Büszke vagyok arra,hogy ezt megtettem!

Várom a mínuszt! :)

Meg egyébként is végig olvasva a hozzá szólásokat...

Akkor lehet nekem is ekkora pofám lenne,hogy basztasam másokat csak azért mert nincs testvére... Mint,hogy ha ez valami döntés eredménye lenne... Tényleg jobb,hogy nincs. :D

Én is egyke vagyok és szerintem nem sok pozitívuma van.

Amit én eddig megfigyeltem, hogy egykeként én jobban el tudom ütni az időmet egyedül, ragaszkodóbb vagyok a barátaimhoz ( ugyanis ők lettek a "testvéreim" ), talpraesettebb vagyok, jobban feltalálom magamat az életben, mint azok az ismerőseim, akik ketten-hárman vannak testvérek. Ez remélem a jövőben előrébb visz majd például a karrieremben.

Viszont sokszor érzem magam magányosnak. A jövőben, ha a szüleimmel bármi történni fog, senki sem tud majd nekem segíteni úgy, mint egy tervér tenné, egyedül maradok. Ha unatkozok és a barátaim sem érnek rá (hiszen mindenkinek megvan a saját kialakult élete) nincs egy testvér, akit felhívnék, akivel beszélgethetnék. Ha haza megyek, unatkozok. Nem tudok olyan bennsőségesen beszélgetni senkivel, mint a testvérek tudnak.

Sokszor "irigykedek" azokra, akiknek van(nak) testére(ik) és mesélik, hogy mit csináltak, mikor találkoztak, mi történt otthon velük.

Így összességében én nem örülök, hogy egyke vagyok, hiszen magányosabb vagyok a nagyvilágban :) Ha én is szülő leszek, mindenképpen 2 vagy 3 gyermeket szeretnék, hogy az én gyerekeim ne érezzék így.