Milyen egykének lenni? Mik az előnyei, hátrányai? Olyantól kérdezem főleg, aki egyedüli gyerekként nőtt fel.

Igaz, nekem van testvérem, de külön nevelkedtünk, így effektíve egyke vagyok.

Én nem érzem hátrányát, hogy így alakult. Talán ez nevelés kérdése is, de sosem voltan önző és jól kijöttem mindenkivel életem során. Ismerek példát ennek ellenkezőjére is, de most csak magamról beszélek.

Néha jó lett volna, ha van egy tesóm, megbeszélni dolgokat vagy együtt játszani, de mivel sok barátom van/volt, annyira mégsem volt rossz.

Tény, hogy sok mindent megkaptam, amin nem kellett osztozkodnom senkivel.

Most már nekem is van egy lányom (1 éves), és én is komolyan gondolkodom azon, hogy legyen-e a tesó. De mivel még úgyis odébb van ez a téma (a párommal együtt azt szeretnénk, ha lesz is kistestvér, akkor 3-4 év korkülönbség a minimum), meglátom majd, hogy az akkori helyzetükben tudjuk-e vállalni.

Én egyke lány vagyok.

Kiskoromban, mindig volt egy legjobb barátnőm, akihez átmentem suli után játszani, vagy ő jött hozzám, és hétvégén is együtt lógtunk.

Mindig utáltam egyedül lenni, ezért rohantam a barátnőimhez, amikor csak tehettem, így keveset voltam otthon. Viszont ha kaptam egy játékot, akkor nem kellett osztozni rajta senkivel és az jó volt. Elég önző is voltam emiatt, sokáig :)

Most pedig a barátommal vagyok együtt sülve-főve.

Szerintem jobban igénylem a szeretetet mint mások, és még mindig képtelen vagyok egyedül lenni, pl ha neki el kell mennie pár napra külföldre, akkor az nekem maga a halál :)

Jó, kibírom, de nem úgy mint mások. Én szerintem jobban kötődök emberekhez, és kevésbé vagyok önálló.

Tudok lenni önálló is, mert mindig önállónak kellett lennem, de valahogy utálom. Az nem olyan kényelmes :)

Szia! Én nagy családban nőttem fel, viszont a férjem egyedüli gyerek. Ráadásul apukája meghalt, anyukája nevelte 6 éves korától egyedül. Vannak tipikus egyke jelzői, amit le sem tagadhatna. Pl hogy minden rögtön kell neki, még így 27 évesen is. Megszokta, hogy az anyukája egyből ugrik neki. Hisztisebb mint más férfi,bár először úgy gondoltam hogy nevelés kérdése, de van a családban még egy aki egyke, nála is ugyanez a helyzet, szóval ezek vonások szerintem. Eleinte nagyot néztem mikor össze jöttünk mert semmivel nem kínált meg. Ez nyilván nevelés kérdése, mert mi 4en vagyunk tesók és ilyen elő sem fordulhatott hogy kaptunk csokit végig kínáltuk anyut meg aput. Na a férjem ezt nem ismerte, megszokta hogy minden csak az övé. Nagyjából ennyi jutott eszembe.

Igazából úgy látom hogy vannak vonások amik jellemzőek az eygedül felnövőkre.

Nekem is 14 hónapos a lánykám és azon az állásponton vagyok hogy nem merek még egyet szülni, pedig ha a szívemre hallgatok... Ha pedig az eszemre és a férjemre nézek pláne meg is erősít benne hogy testvér kell!

Én egyke vagyok és elváltak a szüleim.

Nem vagyok önző,sőt...

Vannak barátaim,önálló vagyok,de természetesen kikérem a párom véleményét.

Kiskoromban nagyon barátkozós voltam,mindenkivel jól eljátszottam.Most is közvetlen vagyok mindenkivel,de azért a barátaimat megválogatom.

Egyedül azt rója fel anya nekem,hogy egyedül nem tudtam elfoglalni magam,velem mindig foglalkozni kellett.

Azt nevelés kérdése,hogy ki mennyire hisztis és nyalják ki otthon a popóját.

Mivel engem anya egyedül nevelt és dolgozott,pont nem volt ideje mindent a fenekem alá tenni.

A fiús anyák pláne,ha egyedül neveli,hajlamosabbak kényeztetni a fiaikat.Sztem a párod anyuja valahogy kárpótolni szerette volna,hogy meghalt az apukája.

A lányom 18 hónapos.A párom nem szeretne még egy gyereket,pedig imádják egymást és ki is veszi a részét mindenből.

Én meg úgy vagyok vele,hogy most biztos nem szeretnék gyereket,pláne kis korkülönbséggel,pedig a lányom jó kislány,szófogadó(már amennyire egy 1.5 éves az)önálló,kommunikatív,barátkozó és el tud lenni magában is.

Én dolgozni szeretnék és visszazökkeni a "régi" kerékvágásba.Talán 3-4 év múlva ha a párom is szeretne még egy gyereket,akkor talán,de ha nem lesz nem esem kétségbe.A lényeg,hogy 1 már van és nagyon szeretem.:-)

13:09-es vagyok. Hát lehet hogy nem kaptam elég szeretetet, nem tudom. Mondjuk anyám mindig olyan rideg, szóval nem az az ölelkezős típus, mint pl a barátom anyja. Anyám puszit sem ad soha, a barátom anyja meg állandóan úgy köszön, sőt megsértődik ha magamtól nem megyek oda puszit adni neki :)

Talán ez is hiányzott néha.

Sosem voltam az a nagy dumás kezdeményező, inkább visszahúzódó, félős lettem, de azért szeretem a társaságot.

Nincs túl sok barátom, valószínűleg, mert lassan nyílok meg, így nincsenek felületes kapcsolataim, de nem is célom, hogy legyen. Akinek van ideje rám, azzal jobb barátságban leszek, végülis ennyi :)

Én úgy vettem észre, hogy akinek van testvére, az sokkal jobban tud idegenekkel kommunikálni, és így hamarabb összebarátkozik bárkivel akivel akar.

Érdekes módon nekem pl csak olyan barátaim vannak, akiknek van testvérük. Mert akinek nincs, az nem beszél eleget, és én sem, és azzal úgy akkor nem tudok összebarátkozni.

Szóval akinek nincs testvére, azzal úgy folyik a kommunikáció, hogy beszélgetünk kicsit, aztán jön a kínos csönd, és mindketten hülyén érezzük magunkat :)