Miért csodálkoznak a szülők, hogy megtörténik a baj, ha nem gyerekként kezelik a gyereküket?

Pedig azokat is idesorolnám, akik nem tudják mit csinál a gyerekük.("fogalmik sincs") Mert tudniuk kell. Olyan nincs, hogy "nem tudtam róla". Egy felelősségteljes szülő ismeri a gyerekei szabadidejét, barátait.

A kérdés első feléről meg nem is nagyon írnék. Szülőnek nem is hívnám őket.

Csak az egyik kérdéshez szeretnék hozzászólni. Nálunk természetes volt, hogy gyerekként ünnepek alkalmával kaptunk egy-két korty pezsgőt, vagy leihattuk a habot apukám söréből. Se én, se a bátyám nem lettünk alkoholisták. Néhány ismerősöm pedig ahogy alkoholhoz jutott, azonnal vedelte mértéktelenül, mert ugye otthon annyira tiltva volt, hogy amikor felszabadult a kontroll alól mindent be akart pótolni.

Szerintem nem helyes ennyire makacsul tiltani bármit is, mert kamaszkorban a gyerek direkt az ellenkezőjét fogja tenni, amint lehetősége nyílik rá. Egy-egy korty pezsgőtől pl semmi baja nem lesz a gyereknek.

Érdekes dolgok ezek... Az utolsó válaszolóhoz csatlakoznék. Az én szüleim is bagóztak. Egyszer - olyan 5-6 éves lehettem - apu kint hagyta a meggyújtott cigijét a hamutál szélén a teraszon, bement valamiért. Én meg beleszívtam, le is tüdőztem rendesen. Azóta sem jutott eszembe, hogy még egyszer egyetlen szál cigit is a számba vegyek.

Viszont apám is tanult a történtekből, mert nem sokkal utána leszokott a cigiről.

Tudom, ez nem szándékos volt, de szerintem le lehet vonni belőle a tanulságot. Valaki vagy kipróbálja otthon a dolgokat (pia, cigi) kis mennyiségben, vagy ha annyira tiltják tőle, akkor úgyis megtalálja a kibúvót, hogy kipróbálja valahol máshol. Utóbbi sokkal, de sokkal veszélyesebb, mert ott már sokkal nagyobb annak a lehetősége, hogy rá is szokik az illető a dolgokra.

Azt nem minősítem, hogy valakinek 10 évesen megengedik, hogy autót vezessen, mert az nem ez a kategória, az egyértelmű felelőtlenség.

Jól írták az előttem válaszolók: nem mentség, ha egy szülő nem tudja, mit csinál a gyereke. Tudnia kell, azért az ő gyereke, hogy tudja, mi van vele.

Én voltam, aki írta, hogy ünnepekkor kaptunk egy-két korty alkoholt.

Most jutott eszembe, hogy bizony olyan is volt, hogy 8-9 éves koromban apukám megengedte, hogy vezessem az autót. Na nem rendes közúton, hanem erdőben egy földúton, ahol senki nem járt, és mentem kb max 20-al. Nagyon élveztem, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez most nem azt jelenti, hogy tudok vezetni, és bárhol bármikor vezethetek, soha nem jutott eszembe elcsórni a kocsit, engedély nélkül vezetni. És annak ellenére (vagy talán pont azért) hogy néha kaptunk egy kis piát, soha nem jutott eszembe engedély nélkül beleinni a szüleim poharába. Szóval szerintem annyi a titka, hogy a gyereket ésszel kell nevelni, tudatni kell vele, hogy hol vannak a határok, nem pedig mindent makacsul tiltani.