Milyen hátrányai lehetnek annak, ha egy kisgyerek a keveset evők közé tartozik?

könnyebben cipelem mindkettőt egyszerre a lépcsőn :-)

hátránya:

aggódós anyuka vagyok, a gyerekeim nem nagy étkűek, állandóan lesem, hogy mennyit esznek egy nap, jobb lenne, ha ennének normálisan és nem kéne ennyit az evéssel foglalkoznunk

a 3 éves 11 kg, a 1,5 éves 9 kg.

Tényleg igaza van a 2.válaszolónak,hogy könnyebb cipelni.:)Ez aranyos!

21.hónapos fiam 10kg,nem győzők kajával futni utána.Jobb lenne,ha normál étkű lenne.

En csak hatranyat tudom megemliteni.

Az en fiaim mindketten jo evok voltak, de a nagyobbik par honapja leallt.

Es hatarozottan rosszabb.

Sohasem kellett aggodnom az evese miatt, hogy mit fozzek, mit eszik meg, mivel kinaljam, nem volt olyan, hogy jarok a gyerek utan, csalogatom az asztalhoz, sokaig tart az etkezes, takaritani kell utana, mert csak jatszik a kajaval es kerul meg a csillarra is, vagy eppenseggel megfozok valami finomat es a gyerek ordit, amikor egyaltalan enni hivom. Kicsi a korkulonbseg, normal esetben osszehoztam egy fajta taplalo etelt, amiben megvan minden, sok zoldseget, sok hust ettunk, egeszsegesen foztem. Reggelire, ebedre, vacsorara kikeszitettem mindenkinek ugyanazt, nekik feldaraboltam, leultunk es egyszerre ettunk 15 perc alatt mindannyian nagy kenyelemben, utana elpakoltam, mindenki jokedvu volt es elegedett.

Most a helyzet: reggelire kikeszitek 4 fajta etelt, de biztos, hogy mire leraknam a fenekemet, addigra az otodiket keri, ami nincs is. Mire vegigkinalgatom, addigra a kicsi mar befejezte az evest es nem hajlando megvarni, hogy en is harapjak, szoval az en reggelim elmarad. A nagy mindent szetdobalt eves helyett, igy mikozben fel kezzel harapok valamit, masik kezemmel mar sepregetek, egyik szememmel nezem a nagyobbikat, hogy merre indult, szoval kozben a kicsi meg ordit az etetoszekben, mert unatkozik.

Kesz agybaj az egesz a korabbihoz kepest. Nincs is nagy turelmem a kinalgatashoz, megmondom oszinten, hogy en ket honap utan feladtam, ugy gondolom, hogyha ehes, akkor eszik, ha nem akart akkor ne egyen. Kesz. Es altalaban be is jon, de sok olyan dolgot a szajaba sem vesz mar amiert korabban odaig volt.

A baratnom kislanyai rossz evok, mindig panaszkodott, sokat koltenek kulonbozo vitaminokra, ami elvileg meghozza az etvagyat, tobbszor jartak kivizsgalason is. De semmi extra, csak rossz evok.

Ami meg jo a jol evo gyerekben, hogy altalaban erosebbek, ami nem hatrany ilyen korban, sot. Arra gondolok, hogy pl a baratnom es az en gyermekeim egyszerre elkaptak egy hasmenos/hanyos jarvanyt. Az enyemek is fogytak valamennyit masfel het alatt, de mivel jo etvagyuk volt, igy ket hanyas kozott is csipegettek, ittak vizet, igy csak keves fogyas volt, de nem kellett korhazba menni kiszaradas gyanujaval. Sajnos a masik ket gyerek odakerult, mert akkor egyaltalan nem akartak sem enni, sem inni, nem igazan volt tartalek, igy 3 nap utan teljesen a padlon voltak.

Nézd az én helyzetem speciális.

a nagyobb fiam 4 éves cukorbeteg lett, mivel inzulint kap, a nap meghatározott időszakában, meghatározott mennyiségű szénhidrátot kell megennie (sem többet sem kevesebbet illetve a cukorszintjétől függően különböző ételeket)És 4 évesen következetesen, fegyelmezetten csinálja. Nem tudok elé rakni sem olyan főtt ételt, semmit, amit ne enne meg. Szó és vita nélkül. Még az oviban is. És ő arra is képes, hogy múltkor sütöttünk muffint és letette, mert mondtam neki, holnap tízóraira eheted az oviban-és szó nélkül letette a muffint.

Na a kicsi az az a kategória, amit amit ti irtatok, nem is tudom mit csinálnánk vele, ha bármi történne vele (legyen az csak egy egyszerű allergia). Vele egyszerűen semmit nem tudnánk csinálni. Illetve ő például befalt 3 muffint míg vécén voltam és mondhatnék bármit, ebéd után csoki-ő meggyőzhetetlen, kitalál valamit és nem lehet lebeszélni sem. És ha az ötödik kaja kell,a mi nincs is, inkább nem eszik, múltkor 4 étkezést kihagyott mire megkapta a tejbedarát, pedig beteg volt és nem akartam tejes dolgot adni neki, vízzel meg nem láttam értelmét elkészíteni, de kénytelen voltam.

Egyébként engem annyira nem izgat és zavar a dolog, csak mostanában gondolkodom ezen, hogy ha lebetegszik, milyen hátrány ez. Bár azt mondják a Jóisten rá nem tesz ilyen terhet, mert nem tudná elviselni. Hát remélem igazuk lesz.