A szívem a múltamhoz húz, az eszem a jelenben tartana. Összekuszálódott az életem. Hogyan tovább?

"A régi, évekkel ezelőtti emlékekbe "szerettem" bele újra. Nem egy új exbe. Azokba a szép időkbe amik működtek. ....Úgy, hogy ennyire "belezúgtam"

Hát, ezek után kijelented, hogy a férjeddel minden oké? :) Magadnak sem mered bevallani? Ilyen mondatok után, amiket idéztem tőled, nem hiszem, hogy szerelmes vagy még, vagy szereted eléggé a férjedet. Egy nő nem zúg újra bele valakibe, ha a jelenlegi kapcsolata kielégíti. Ennyi.

A múltba, a régi emlékekbe hiába szerettél bele, az időben visszamenni nem tudsz, azóta pedig változtak a körülmények. Hiába mennél vissza hozzás, semmi nem lenne ugyanolyan, hiszen férjed és gyereked van. A férjtől meg lehet szabadulni, a gyerektől nem. Nem lenne ugyanolyan az életed, mint mikor kettesben voltatok.

Fogalmad sincs, erre a helyzetre hogy reagálna az exed, hogy viselkedne apaként, tehát továbbra is állítom, nem tudod, milyen ember most. Amit tudsz, az a látszat.

És te is írtad, arra vágysz, amikor még működött. De utána meg nem működött. Erre gondolj: nem működött.

Meg arra, hogy a múltba nem lehet visszamenni.

Mintha magam látnám.

Én együtt éltem az első szerelmemmel 7 évig, aztán szakítottunk, mert unalmas lett, illetve én léptem. Nagyon megbántam, megpróbáltuk újra, de nem működött, mert meg is sérültünk a kapcsolatban. Az első szerelmem volt, együtt nőttünk fel, együtt tapasztaltuk meg az életet, ő mutatta meg milyen az igazi szeretet, ragaszkodás, soha életemben nem ragaszkodtam ennyire valakihez, soha nem éreztem közel ennyire magam valakihez, ha baja esett, a fájdalom majdnem szétszakította a szívemet, annyira féltettem őt. Olyan volt nekem, mint a testvérem, a legjobb barátom, a szerelmem, a gyerekem, a vérem.

Sosem fogom már ezt érezni, azóta voltak kapcsolataim, van egy vőlegényem, akit mindennél jobban szeretek, de

De még mai napig is ha néha eszembe jut, hogy a régi szerelmemnek baja eshet, a szívem szakad meg, mert elképzelem, hogy az én kis régi szerelmemnek mennyire fájhat és sírni tudnék. Sokszor elérzékenyülök, ha rá gondolok.

De soha nem kezdeném vele újra, mert nem lenne értelme. A szívembe zártam, nekem ő a másik felem, akárki akármit gondol, de élem az életem, és azt tudom mondani, hogy egy boldog ember vagyok.

Én sosem tudtam a múltat elfelejteni vagy lezárni, de ezzel együtt kell tudni élni, én már megtanultam.

Neked is azt kívánom, hogy maradj boldog a házasságodban, és szeressétek egymást, amit nem lehet visszahozni azt nem is kell.