A szívem a múltamhoz húz, az eszem a jelenben tartana. Összekuszálódott az életem. Hogyan tovább?

Azt hittem amikor az ex vőlegényem után bezártam az ajtót, akkor le is zártam.

Eltelt már azóta soksok idő. És arra eszméltem, hogy rettentően hiányzik.

Azóta férjhez mentem, van egy csodás gyermekünk, a második babánkat várjuk. És mégis, a szívem "hazahúz".

Szeretem a férjem, az exem máshogy.

Eszem ágában sincs felbontani semmit, belül rossz. Mert úgy érzem sehol sem vagyok. Ő már múlt, de így a jelen is olyan idegen.

Azokat a fránya ajtókat hogyan lehetne örökre bezárni.