Egykék! Ti szerettek egykék lenni?

Ezt így elég nehéz megválaszolni, mivel aki egyke, annak nem túl sok fogalma lehet arról, milyen egy testvérrel, hiába látja a rokonságban, barátoktól, vagy a médiában, telljesen más, ha "bele születik".

Mi négyen vagyunk testvérek, ráadásul kettőnk a szó szoros értelmében sem volt soha egyedül, lévén, hogy ikrek vagyunk. :) Mi egész jó testvérek vagyunk, bár kiskorunkban sokat civakodtunk, de sokat is játszottunk együtt. Ìgy én hiába mondanám, hogy jobb lett volna vagy rosszabb lett volna egykének, mivel nem tudtam megtapasztalni, hogy milyen is az.

Gyerekkoromban hiányzott.

Azóta már ellenkező a véleményem, több szempontból is úgy gondolom, hogy jó egykének lenni.

Pl kis lakásban élünk, láttam az unokatestvéreimet veszekedni, a szüleim nem tudtak volna (úgy) támogatni, a mostaninál is rosszabb önértékelésem lenne (nem vagyok egy "domináns" személyiség, illetve sajnos sokszor hasonlítgatom magam másokhoz), befelé forduló vagyok...

Sosem voltak barátaim, akik voltak, azok is (többnyire) érdekbarátságok voltak.

Kb hasonló autisztikus, befelé forduló személyiség vagyok mint a nagymamám, őt mindig zrikálta a nővére, végül akkor ért véget, amikor elverte őt a nagyanyám.

Iskolában is sokszor voltam célpont, fenének sem kell még egy rossz testvéri viszony is...

Mert ugye az élet nem egy csillámpónis tündérmese, a tesók között mindig van rivalizálás.

Amit még észrevettem, hogy nagyon nehéz "egyenlően" bánni a gyerekekkel, az egyik ígyis-úgyis valahogy el lesz nyomva (akár csak titokban), valamelyiket majd pozitívabbnak tartják stb...

Az ismeretségi körömben legalábbis így van. Nagyon jó emberek a szülők, de sajnos egyik-másik gyerek mindig háttérbe szorul...

19F

3 testvérem van, ha apám megcsalásátis számolom akkor 4

Nekem elég tapasztalatom lett, vagy gyerekem lesz vagy egy sem. Nem fog érdekelni hogy tetszik e neki vagy sem, ott lesz a sok unokatesóm, érje be azzal

Nem olyan jó az, ha nincs tesód.

Nem feltétlen általánosítható a saját sztorim, de ez sem azt támasztja alá, hogy olyan jó egykének lenni.

Mivel nem volt tesóm, és olyan környéken nőttem fel, ahol azonos korú gyerek is alig volt, ezért először tanulni tanultam meg egyedül, aztán kénytelen voltam kiterjeszteni ezt az élet minden területére. Most éppen öt éve húzom magányban, és mivel lassan már alkonyodik, nem olyan happy arra gondolni, hogy a maradék már mind egyedül telik el.

#19

Az élet nem egy tündérmese, a testvéri viszony nem csak jó lehet.

Ha valóban benne vagy a korban, nem attól vagy magányos, mert nincs testvéred.