Egykék ti hogy érzitek?

mindenhol azt mondják az egykék nem szenvednek hátrányt...én nem igy érzem.miközben a barátaim tesóikkal szüleikkel vagy mamájukkal is laktak,mindig sokan voltak otthon.jó volt náluk lenni.sokkal több volt a nevetés. 11 éves korom óta üres házba értem haza,mert szüleim estig dolgoztak,sokat tv-ztem,egyke vagyok,14 éves koromtól sokszor egyedül aluttam a házban és egyedül indultam reggel suliba mert apa megalt,anya meg éjszakás volt sokat.sokat csavarogtam a a haverokkal de mindig üres házba értem haza és a gyászban sem oztoztam egy tesóval.barátnőmet mindig én keresem mert sürün átjár a huga hozzá,ésneki az elég,jól elvannak.engem kizrnak.férjem nővérével sürün beszélgetnek neten vagy telón,de ha én akarok közeledni néha nem válaszol,pedig ha ritkán talizunk jót beszélgetünk de falat emel,közben öccsével jókat poénkodnak.engem kizár.akkor fb-on is kiposztolgatnak olyat ogy becsüld meg a testvéredet mert ő mindig melletted lesz"na kössz.az egykék köszönik ezt..és anymnakmég egy gyereke lennelegalább leszállna rólam,mert férjemmel felnőttek vagyunk,de kritizl minket mint a gyerekeket,neki semmi se jó,,csak velem van elfoglalva,naplóimbais beleolvasott tinikoromba.ti hogy tapasztaljátok?az életem elég magányos volt nekem csak átrányom volt ebből.nem sokat beszélek és egyedül dolgozom,szerintem nem szocializálódtam rendesen,képtelen lennék csapatban dolgozni,az emberek könnyen megrigatnak,ha pl.van egy-két mogorva idegbeteg vagy bunkó...kuzinomnál ha látogatoba vagyunk mindig rengeteg ott a nevetés,és ahol többen voltak mindig sok poénkodás volt.sokkal üresebb volt az életem,csak átrányt érzek.biztos vagyok benne hogy teljesen más ember lennék,...bárki története érdekel.