Minden alkalommal összetörök kicsit? (nagyon) Férjem külföldön melózik.

"Cseréljünk férjet,az enyém szinte mindig itthon van és 180 ezret keres."

Én is mindig ezt mondom az unatkozó locsifecsi házinéziknek.

Ha itthon lenne akkor meg az lenne a baj,hogy nem elég a pénz a 3 gyerekre.

Ismerek olyan nőt,akit meg is csalnak,de az se érdekli,mert havi 1 milla befolyik a házhoz.

Havonta egyszer hazajön a kedves férje egy hétre.

Ő meg itthon éli világát.

Valamit,valamiért.

#38

"agyatlan nyomorult."

Vigyázz, mert könnyen fel lehetsz ám jelentve.

Az még nem baj, hogy nem vagy képes felfogni, mit csinálsz, de ha nem tudod kontrollálni a viselkedésedet, attól még ne gondold, hogy "anonim fórum" esetén nem talál meg a rendőrség seperc alatt IP cím alapján.

Pláne, hogy én nem is adtam okot erre a kirohanásra, csak a tényeket írtam.

#43

Levonhatjátok a tanulságokat, hogy a férjetek csak papíron szeret apa lenni. Megcsinálni jó volt, de nevelni, felelősséget vállalni az már nem fekszik nekik. Elintézik azzal, hogy de küldik a pénzt, a többit meg oldjátok meg,ahogyan akarjátok. Ők szépen szabadon a munkát leszámítva jól eléldegélnek kint. Szóval gyereket nem pasinak szül egy nő, hanem tőle magának. Elméletileg házasok vagytok, gyakorlatilag egyedülálló anyák.

#44

Teljesen egyetértek azzal, amit leírtál, pedig ezt csinàlja a férjem. De mikor felhozom a válást, meg hogy elmegyek a gyerekkel azt nem akarja. Kezd nagyon elegem lenni ès pedig megfogom tenni, mert ez így nem élet. Az a baj le se tojja, hogy én mit érzek, hogy nekem nem kell a pénz, amit küld, csak jönne haza. Érzéketlen család gy**kos az ilyen apa, férj.

#45

Persze, hogy nem akar válni. Kell egy biztos, kényelmes pont ha néha hazamegy, vagy esetleg valami miatt a kinti munkának befellegzik. Nagyon jó mentsvára vagy neki, de a gyerek az akkor is csak nyűg marad számára. Jó, hogy van, de neki ne kelljen vele semmit sem kezdeni továbbra sem. Így gondolkoznak, ismerem ezt a típust, hajjaj de még mennyire.... 40 elmúltam, de sosem fogom megérteni, hogy ilyen hozzáállással mi a fenének kell gyerek nekik. Miért nem lehet őszintén bevallani, hogy a gyerekneveléstől égnek áll a hajuk. Miért nem olyan nővel kezdenek, aki nem akar gyereket. Azt sem lehet mondani, hogy kevés ilyen nő van manapság. Egyre több nő sem akar már, és nem véletlenül. Rengeteg rossz példa van előttük.

Na igen,én sem értem minek vállalnak gyereket ilyen emberrel.

Ne mondja nekem senki,hogy ezt nem lehet leszűrni egy emberről,hogy mennyire énközpontú.

Ráadásul 3-at?

Gondolom már az első gyerekkel is voltak ilyen gondok,akkor minek megy el valaki 3-ig?

A szüleim is ugyanígy éltek szinte.

Anyám a mai napig egy féltékeny házisárkány szerepét tölti be,pedig oka nincs rá.

Mondjuk ő nem mondja,hogy jöjjön haza,mert akkor húgomnak nem bírnák finanszírozni az egyetemet.

Mi is ugyanilyen 3 gyerekes család voltunk."Pénzkereső" apával.

Én erre mindig azt mondom mi a francnak vállal valaki 3 gyereket,ha ennek az az ára,hogy sosem lehet a családdal.

Mert az oké,hogy egyedülálló emberek kénytelenek elmenni magukért messzire,mert máshogy nem lehet ebben az országban.

A mi apánk sosem hagyta volna ott a családot egy másik nőért,sőt,most,hogy felnőttek vagyunk sem tenné ezt,azt mondta.

De ugye nem tudni a kérdező férje milyen.

41-es voltam-

Ezeket gyerekcsinálás előtt kellett volna megbeszélni 43. és kérdező.

Az én párom is külföldön dolgozott, távmunkában, az első félévben, amikor megismertem. Őszintén elmondtam neki, hogy nekem ez kevés, nem ilyen életet szeretnék együtt és hogy gyereket sem terveznék ilyen életmód mellett.

Minden megoldásra nyitott voltam, így végül megoldottuk közösen. Azóta együtt élünk minden nap, pedig sok év eltelt.

Meg kell beszélni és meg kell oldani.

Nyilván ha nincs rá igénye, hogy veled meg a gyerekekkel éljen, az más.

"Ezeket gyerekcsinálás előtt kellett volna megbeszélni 43. és kérdező."

Egyáltalán nem biztos, hogy akkor egyáltalán szóba jött a dolog, a férjnek eszébe jutott volna!

Konkrét példa a húgomék:

A húgom informatikus, 35 éves, két gyerekkel "otthon van" - home office-ban dolgozik, és havi 400-600 ezer közt keres.

A férje elvileg mérnök közepes - 400 ezer alattig - fizetéssel, két éve mindenáron "akart volna" egy harmadik gyereket, a testvérem nem, mert szerinte a kettö böven elég anyagilag is meg emberileg is.

Aztán egy éve a férj meghallotta, hogy van egy "szuper lehetöség" Nyugaton, ahol majd sok pénz keres, és egyszerüen bejelentette, hogy ott fog dolgozni, mert venni akar egy teljesen új nagy BMW-t magának, mert eddig sosem volt új autója.

Most ott tartanak, hogy a húgom neveli a gyerekeket a saját jövedelméböl, a férje meg gyüjt a szórakozásra. Havonta legfeljebb egyszer jön a családhoz pár napra, aztán megint megy vissza.

A legutolsó alkalommal a testvérem közölte, hogy legközelebb vagy marad végleg itthon, vagy beadja a válókeresetet.

(Amivel a férj igen rosszul járnak, mert akkor semmivel lenne az utcán. A ház, amiben laknak, a húgomé, ö vette a házasság elött részben a megtakarított pénzéböl - már középiskolában is a szakterületén dolgozott, és elög sokat megspórolt -, részben meg az általa fizetett hitelböl.)

"Na igen,én sem értem minek vállalnak gyereket ilyen emberrel."

A rózsaszín köd alatt marha nehéz világosan látni a másikat.Amíg dübörögnek az érzelmek, addig ott a folyamatos remény, hogy "majd megváltozik".Ebbe a tévedésbe sokan beleestek és bele is fognak esni még, és főleg azok, akik egyedül képtelenek élni, csak párkapcsolatban tudják elképzelni az életüket.És rengetegen vannak, akik tanulni sem akarnak belőle, mert az álmokban élni könnyebb, hiába a valóság.Itt az oldalon is számtalan példa van erre.

Én is egy agyatlan hülye voltam anno, amikor azt hittem egy kezdetektől sz*r kapcsolat majd megjavul, ha gyereket vállalok az illetővel.Na de, alaposan pofáncsapott a valóság.Volt mit tanulnom.És nagyon örülök, hogy nem lett több gyerekünk, és meg is tettem érte mindent, hogy ne legyen, amikor ráébredtem arra, hogy milyen emberrel kötöttem össze az életemet, mégha csak átmenetileg is.Elváltam tőle, és nem vártam ölbe tett kézzel a csodára.Az nincs, csak a mesékben.És nem kell félreérteni, nemcsak őt okolom azért, hogy ez így alakult.A legnagyobb marha én voltam, ha akkor több eszem van, akkor mindez elkerülhető lett volna.De nagyon makacs és önfejű voltam, hogy majd megmutatom mindenkinek, hogy a mi házasságunk mégis jó lesz a külső intelmek ellenére is.Hát nem lett igazam. :D Az én akaratom, kitartásom kevés volt hozzá.Ő továbbra sem változtatott magán.Így is hozzámentem, akkor minek strapálja magát?Kemény lecke volt, de egy életre megtanultam, és jobban figyelek az intő jelekre, és nem reménykedem többé a csodában.