Szoktatok olyat csinálni, hogy az elhunyt hozzátartozót minden alkalommal megünneplitek rendesen mintha élne még?

Nem. Nem azért, mert hülyeségnek tartom. Ha te jobban érzed magad, és azt írod, hogy igen, akkor jó ötlet.

Én viszont ettől rosszabbul érezném magam. Ezért nem teszem.

Én gyertyát gyújtok, és fél óráig-óráig emlékezek.

A temetőbe nem tudok kimenni (két országgal odább lakom), de ez így is megfelel.

Lehet sokan lepontoznak, de én ezt nagyon betegesnek látom.

Szülinap, névnap egy halottnak...Jóhogy nem húsvétkor kimentek meglocsolni meg verset mondani neki.

Ismerősöméknél is a mamát kivetítik karácsonykor az asztalhoz, meg megterítenek neki. Lépjetek túl, nektek lesz könnyebb. Így beleőrültök.

Kérdező, a lányod ismerte a mamát vagy vannak róla neki konkrét emlékei?

Az, hogy te így csinálod, a te dolgod. De a lányodat ezzel nem kellene szerintem belerángatnod ebbe.

Főleg, hogy írod, ti eszitek meg az édességet, amit vesztek a mamának. Ebből neki csak az marad meg, hogy bár a mama meghalt, de veszünk neki csokit, amit én eszek meg, és tök jó, hogy kapok plusz csokit.

Ezzel ő nem a mamára emlékszik, csak az édességet várja.

Igen, tudom, mindenki máshogy dolgoz fel egy halál esetet, és különböző ideig. De ha már évek óta nem él köztetek, akkor ez már túlzás, amit csinálsz, és még a gyerekre is ráerőlteted.

Szerintem menj el egy pszichológushoz, mert láthatóan valami miatt nem vagy képes feldolgozni a veszteséget. Lehet, hogy nem tudtad soha senkivel sem ezt megbeszélni, lehet valamilyen problémád van.

De könyörgök, a gyereket hagyd már ki a te beteges dolgaidból.

Amikor mi is elveszítettük mamánkat, pár hétig az asztalnál megszokásból az ő részére is terített anyukám. De aztán rájött, hogy ez nem segít semmit, nem segít a feldolgozásban, és az emlékek a fejünkben ugyanúgy megvannak a nélkül is, hogy még mindig úgy teszünk, mintha élne. Az élet megy tovább.

Te se élj a múltban egyfolytában.