Korai 20-as éveitekben gondolkoztatok a családalapításon?

#2 és #3 Gratulálok!:)

#6 Egyetértek veled, ez tényleg nagyobb részben Ti, nőknek bajosabb. A rózsaszín köd meg csak egy picit van jelen, "tudom" hogy milyen lehet egy gyereket felnevelni, van 3 kisebb testvérem, így tudom hogy nem a legjobb ha a kicsi éjjel-nappal sír, ilyen olyan baja van. De persze, mit tudhatok még erről.. Aztán lehet ez így hülyén hangzik, de nem zavarna ha a jövőbeni feleségem a terhesség után nem úgy nézne ki, ahogy korábban, mivel valószínűleg, nem emiatt szeretném.

#7 Reálisan írtad a dolgokat, én fogalmaztam rosszul.

Tehát igen, a 0/24 és a többi egyéb dolog a 99% teszi ki a gyerekvállalásnak, ezzel egyetértek. Csak amikor írta, arra gondoltam, vagy igazából érdekelt, hogy ennyi idősen ki gondolt erre, de mindegy.

Tudjátok, mindenki máskor érik..

Viszont azzal egyetértek hogy még van időm, csak az a helyzet hogy az egész 20-as évek alatti bulizós és szórakozós élet, amit oly sokan csinálnak, hidegen hagy.

#9 Nem hiszem hogy én lennék az a személy.. :)

#10 Igaz, de azért 30 évesen még azért nem néz ki úgy az ember ahogy írtad, a gyerek és az egyéb problémák nem mindig csakis a öregséget hozzák magukkal.

#11 Ahha.. ez is reális, kössz.

#13 Szóval van saját tapasztalat is, értem.

#15 és #17 Gratulálok!:) Akkor további kellemes életet kívánok!

#16 Igen, való igaz, először meg kell találni a párt, csak azután gondolkozni a gyerekvállaláson.

#18 Figyelj, mint írtam, még csak 19 vagyok, szakma nélkül, tehát azért te sem gondolhatod hogy most egyből nekivágnék, csak az érzéseimet gondoltam megosztom és megkérdezem a másokét. Visszatérve, azért én sem vágnék bele most rögtön, akármennyire is ez tűnt ki a kérdésből, néha hallgatok az érzéseimre, de ha realisták vagyunk, ilyen kérdésekben, főleg 19 évesen nem fogok az érzésemre hallgatni, hanem az észre. Vagyis hogy végre a végére érjek, van még időm, lesz még pár szakmám és majd ha eljön az ideje, én is csatlakozok a családapák sorába(ez utóbbit ajánlom elolvasásra a #19-nek is).

#19 Értem, és gratulálok a csöppséghez! De azt is megértem hogy nem kell egyből nekivágni. További boldogsággal teli, és sikeres életet kívánok számodra! :)

Így a végére érve, köszönöm az eddigi válaszaitokat, most már egy teljesebb képet kaptam a témáról, s én sem tudok már többet írni, kérdezni. Így ha lehet így írva-mondani, lezárnám ezt a kérdést, bár ugyan még szívesen várok válaszokat.

Remélem nem voltam oly durva egyes emberekkel, és nem tűnt úgy az írásmódom mint egy tanáré, ha meg mégis igen, akkor elnézést kérek!