Korai 20-as éveitekben gondolkoztatok a családalapításon?

én 23 éves vagyok és mostanában kezdett el jönni a gondolat, hogy lehet szeretnék gyereket pár év múlva

még nem tudnék egyértelműen válaszolni a kérdésre, hogy biztosan akarok-e majd, hiszen ez egy hatalmas felelősség, de mostanában már többször gondolkoztam rajta és úgy vagyok vele, hogy majd alakul és idővel tudni fogom

még egyáltalán nem érzem késznek magam, de már el tudom képzelni (1 éve még nem így volt)

Férjnél vagyok ő dolgozik, én még tanulok. Szeretem a gyerekeket, de sajáton nem gondolkozom egyelőre. A férjem szeretne és a szülők is szoktak elejteni kis burkolt utalást arra, hogy vágynak az unokákra.

Az igazság, hogy a nőnek kell kihordania, megszülnie, szoptatnia a gyereket, nem a férfinek. Általában gyesen, gyeden is az anya van otthon. Nem olyan jó buli, amikor egy ember életét az állandó gyereksírás, házimunka tölti ki.

Nem könnyű már a terhesség sem, az utolsó hónapban a lehajolás sem lesz könnyű, a test vizesedik, össze-vissza változnak a hormonok, állandóan pisilnie kell a kismamának, ha túl gyorsan nő a pici, a kismama bőre kinyúlik, striás lesz, a medencecsont is "kitágul" szélesebb lesz a csípő, ami soha az életben nem lesz olyan, mint szülés előtt. A hüvely izmai is kitágulhatnak a szülés miatt, ami szintén nem kellemes dolog. Ráadásul a terhesség alatt, a megváltozott hormonműködés miatt több kalcium nyerődik ki a csontokból (fogszuvasodás, csontritkulás kockázata nő).

És mindezek ellenére rengetegszer hallani azt, hogy a FÉRJ panaszkodik, hogy már nem elég szexi a felesége a terhesség után. Ezt csak azért említem, hogy felkészülj arra, hogy terhesség után bizony megváltozik a nők teste. A szülés fájdalmas, egy trauma, utána pedig gyakori a szülés utáni depresszió. Az első pár évben le lehet mondani az alvásról, pihenésről, szórakozásról. A gyermekvállalás rengeteg felelősség, gond, teher, pénzkiadás is egyben. Ha már megvan a gyerek, nem lehet "kiszállni", hogy "én ezt mégsem bírom". Ilyen nincs. Ha valaki vállalta a babát muszáj végigcsinálnia. ÉLETE VÉGÉIG elkötelezte magát. => ugyanis egy gyerek sem marad örökké gyerek.

Egy férfi mindig könnyebben beszél gyermekvállalásról. Neked, pasiként nem kell végigmenned a terhességen, szülésen és egy férfi könnyebben is száll ki, ha mégsem kell neki a gyerekkel járó életmódváltás.

Ha személyes véleményre vagy kíváncsi, persze én is sokat álmodoztam kisbabáról már tinikorom óta. Nem arról van szó, hogy nem akarok gyereket egyáltalán, hanem arról, hogy az árnyoldalait is ismerem és nem csak a rózsaszín ködöt. Így jelenleg azt mondom, hogy még nem szeretnék ekkora felelősséget vállalni és ennyi áldozatot hozni.

25/N

6-ossal maximálisan egyetértek.

Az nem baj ha 19 évesen még csak annyi van meg a gyerekvállalásból, hogy jajj de cukik a babák. De ennek az álomvilágnak fel kell oszlania mielőtt komolyan belevágsz mert ennél sokkal többről szól. 24 órás munka, rengeteg felelősség, idegőrlő meló sokszor. Egy apának nem annyi a felelőssége, hogy sétálgat az édesen mosolygó kisgyerekkel. Ez a gyerekvállalás 1%-a. Ha csak ezt az 1%-ot látod és akarod akkor még nincs értelme ezen gondolkoznod. Majd ha fel tudod fogni a többi 99%-ot is ami a gyerekvállalással jár akkor lesz értelme gondolkozni azon, hogy akarsz-e gyereket.

Sajnos sok férfinak sosem változik ez az álomvilág a fejében. Amíg meg nem lesz a gyerek addig dédelgetik ezt a rózsaszín ködös elképzelést, hogy a gyerekek milyen cukik és milyen könnyű meg jó a gyereknevelés. Aztán meg jön a nagy koppanás, hogy bizony ez 0-24-es munka amiből nekik is ki kellene venniük a részüket. Ilyenkor szoktak fejvesztve menekülni asszonyt gyereket hátrahagyva.

Ha 30 éves korodra úgy akarsz kinézni,mint egy leharcolt tehervonat,akkor hajrá.

Sajnos a gyerekek nem válogathatják meg,hogy milyen helyre születnek.

Elég nagy baj.

Nem kellene ábrándozni ilyenekről,hanem a saját életedet kellene majd felépíteni először,nem új embereket létrehozni a semmire!