Korai 20-as éveitekben gondolkoztatok a családalapításon?

Ajánlom olvasd el az itteni családi rovat kérdéseit.

Minden nap vannak ilyen jellegű kérdések

1.Miért nem akar a párom a gyerekekkel foglalkozni?

2.Miért nem foglalkozik már velem a párom mióta gyerekeink vannak?

A facebookra senki nem teszi ki,amikor visít a gyerek torkaszakadtából,meg amikor napi 3 órát alszol,azért,hogy legyen mit ennie a gyereknek.

30 évesen a haverjaid még a legjobb nőkkel henteregnek,te meg úgy fogsz kinézni,mint egy kipukkast úszómedence,amit 6-szor megpróbáltak felfújni.

Közben majd a gyerekeid is sérülnek,mert "miattatok áldoztam fel az életemet" szindrómában fognak szenvedni,és viheted őket pszichológushoz.

19 évesen már nagyon szerettem volna babát.

22 évesek voltunk a férjemmel, mikor összeházasodtunk 2 évvel ezelőtt. Lassan elérünk arra a szintre, hogy nem a semmite jönne a gyerek. 1-2 éven belül lesz reális a gyermekvállalás és nem érzem úgy, hogy lemaradtunk volna valamiről.

Valóban korábban szerettem volna, de egyáltalán nem voltak hozzá megfelelőek a körülmények.

Gondolkodtam, hála az égnek nem volt kivel...

Most 27 vagyok, és már tudom, hogy 10/9 házasság megromlik az 1. évben. Ez sajnos tény, ami ellen lehet tenni, de a gyermekgondozás mellett ez is 1 plusz feladat lesz. A szoptatás sokaknak egy horror élmény, ahogy a szülés is, amiktől félek.

Azóta megismertem magam annyira, hogy tudjam, nem szeretnék éveket otthon lenni, így olyan társat választottam, aki vállalja a fele gyest. Azt is világosan látom, hogy nem tudjuk túl sűrűn leadni a gyereket, mert a nagyszülők nem alkalmasak, tehát egy soha véget nem érő logisztika, időbeosztás vár ránk.

És míg 17 évesen 1-2 órát vigyáztam valaki babájára, azt hittem ez a legnagyobb boldogság, most, hogy már rám bízzák 1-2 napra is, alig várom, hogy visszaadjam. A sajátommal más lesz, de nem véletlen akar minden szülő gyerek nélkül lenni kicsit. Ez hatalmas szellemi, fizikai és önismereti munka is sok-sok éven át.

Így nem vagyok szülő 27 évesen se, most a férjemmel rápihenünk erre az időszakra. Már nem a gyerektől várom a boldogságot, hanem megtaláltam a mindennapokban, szó szerint mindennap örülök az életnek és ezt szeretném majd átadni. (Pedig nem vagyok se gazdag, se a köznapi értelemben sikeres)

19 évesen én csak magányos és elhanyagolt voltam és szomjaztam egy gyerek feltétel nélküli szeretetére.

nem.

Miből fogod eltartani a feleséged és a gyerekedet?

Szia. Abszolút nincs baj azzal, hogy gyereket akarsz. Sokan még fiatalabbak is és vállalnak gyereket. Persze nem szabad meggondolatlannak lenni. Sajnos nem mindegy kitől van a gyereked mert valószínűleg azzal a nővel fogod leélni az életed egy részét(jó esetben). Szóval nem szabad elkapkodni. Vagy úgy jársz mint én. :D

Én 24 vagyok. És van egy 1 éves kislányom. Kicsit korán jött de ő lett az új szerelmem. Imádom. Olyan érzés ez amit elmagyarázni nem is nagyon lehet. Csak hát sajnos rám ütött és ez miatt egy Pestis járvány hozzá képest néha áldás lenne. De néhány apróságot figyelmen kívűl hagyva csodás dolog. Csak ne kapkodd el mert nem könnyű gyereket nevelni.

Az, hogy nincs szakmád nem hátrány. Viszont akkor irány egy gyár vagy valami más mert annak a kisgyereknek sok minden kell ám. Főleg az elején.

A jővőre nézve sok sikert kívánok neked, hogy teljesüljön amit szeretnél.