Gondolkoztatok már azon hogy elköltöztök otthonról? (nem a távolság miatt)

normális

nálunk sem volt különösebb baj,csak vágytam el

érettségi után 2 évig koli,azota albérlet,40 km-re laknak anyámék,hazajárogatok,anyámmal azota mint két barátnő...(előtte semmit nem tudtunk megbeszélni)

önálló vagyok,és szabad

22/L

Most vagyok elsős egyetemen, szóval jelenleg is gondolkodom rajta. Másodévtől esetleg, de nyáron azért teszünk egy hónap próbát egy barátnőmmel. Azért ha itthon lakok nagyon sok előnyt élvezek, mintha ezeket mind magamnak kellene előteremteni... rezsi, számlák, bevásárlás, tv, internet, havibérlet stb és akkor még a bulizásról nem is beszéltünk. Nagyon át kell ezt gondolni.

Így is "békln hagynak" a szüleim, ha már akkora lesz bennem a szabadság utáni vágy, elköltözök albérletbe.

A volt barátommal gondolkodás nélkül megtettem volna, sajnos szétmentünk...

Már lasssan 5 éve élek külön a családomtól (suli és munka miatt - 230 km távolság)és elmondhatom hogy a dolognak megvannak a maga pozitív és negatív oldalai!

Pozitív: nem szólnak bele az életedbe, hogy mikor, hova, kivel, merre, mikor mész! Valamint önállóságra tanít (észreveszem magamon)..stb

Negatív: szinte mindent amit eddig megcsináltak, elintéztek, helyetted az mind-mind a te feladatod lesz, a főzéstől a mosáson keresztül a bevásárlásig, valamint a számlák feladásáig minden!

Nembeszélve az anyagi vonzatáról sem ami szintén nem elhanyagolható! Sokkal többe kerül külön élni, ezt garantálom!

De a válasz a kérdésedre teljesen normális ez, mert egyszer mindenki felnő! Én sem bántam meg, hogy eljöttem otthonról...

amikor egyetemre kerültem, én is úgymond elköltöztem otthonról, vagyis inkább anyukám hagyott a régi lakásunkban, és ő költözött a barátjához.

egyébként nagyon jóban vagyunk, még ma is hiányzik, hogy beszélgessünk, együtt süssünk-főzzünk, de ez az élet rendje, mostmár én is saját lakásban lakom a párommal, jól megvagyunk.

ha szüleid is támogatnak ebben, akkor érdemes kipróbálni az önálló életet.